„Ísvara” változatai közötti eltérés

'''Ísvara''' ([[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]]: ईश्वर) jelentése igen tág a [[Hinduizmus|hinduizmus]]on belül. Az ókori indiai szövegekben Ísvara ''a Legfelsőbb Lélek'', ''a király'' stb., a középkor szövegeiben ''a Legfelsőbb Lény''t vagy ''Isten''t jelent. Ísvara [[Brahman]] ősokának legfelsőbb egyéniesült része a már tudatában is egy, a legmagasabban fejlett Én - ezt az állapotot nevezzük [[Isten]]nek, szanszkritül ''Isvará''nak.<ref>Kozma András: A hindu istenalakok szimbólumai, 2001</ref>

Az Ísávászjá-[[Upanisadok|upanisad]] első mantrája az Ísa szóval kezdődik, ezért Ísá-upanisadnak is nevezik. Aki irányít és igazgat, azt hívják Ísá-nak. Lévén mindennek irányítója és kormányzója, ezt a minden teremtményben benne rejlő, legfőbb erőt Ísvará-nak (Istennek) nevezik. Ez a legfőbb erő lakozik minden élőlény szívében, és mi mindannyian ebben az egy Istenben létezünk. <ref>Szvámi Ráma: A bölcsesség könyve - Ísá-upanisad. Magyar fordítás: 2013</ref>

* [[Siva]], a pusztító és egyben megújító.

A [[saivizmus]]ban Isvara szinonimája egyet jelent '''Sivá'''val, míg a [[Vaisnavizmus|vaisnavizmus]]ban '''Visnu'''val, a modern kori hindu mozgalmakban az egy '''[[Isten]]''', a [[Krisna-tudat]]ú irányzatban az '''Istenség Legfelsőbb Személyisége''', a Legfelsőbb Úr, vagyis Srí '''Krisna'''.

A jelen világkorszakban eddig hét ilyen isteni [[inkarnáció]] (megtestesülés) látogatott a földre, amelyek közül [[Krisna]] volt az utolsó.