„Jules Mazarin” változatai közötti eltérés

1642 decemberében Richelieu elhunyt. Egyes történészek szerint utódjának Mazarint ajánlotta a királynak, de ez minden bizonnyal túlzás. Annyi bizonyítható, hogy javasolta a királynak Mazarin méltó foglalkoztatását, tekintettel arra is, hogy az olasz-francia diplomatának még nem volt hivatalos posztja az udvarban. XIII. Lajos ki is nevezte a királyi tanács tagjának. A királyt egyébként ekkoriban már az a gondolat foglalkoztatta, hogy közvetlenül a saját kezébe veszi a kormányzást. Mazarin mindenesetre, Léon Bouthillier, Chavigny grófja és Sublet de Noyers, a király pénzügyi főintendánsa mellett a belső tanácsadók tirumvirátusának tagja lett. A három politikus között azonnal megindult a harc. Mazarin és Chavigny összefogtak Noyers, a király kedvence ellen, és azzal vádolták meg, hogy ő a királynét támogatja az önálló régensség elérésében. XIII. Lajosnak ugyanis az volt a szándéka, hogy halála esetére felesége csak egy tanács keretében gyakorolhassa a hatalmat, amelynek tagja többek között Mazarin és Chavigny, Richelieu leghűbb munkatársa is. A király Noyerst a vádak nyomán eltávolította az udvarból.<ref>{{Opcit|n=Mongrédien|o=50}}</ref>

 

 

== Franciaország főminisztere ==