|
Erdély ebben az időben két közigazgatási részre oszlott. Egyrészt vármegyék voltak, ahol a földesurak töltötték be a vezetői funkciót a feudális rendszer törvényeinek megfelelően. Itt a többségi lakosság magyar volt, illetve itt éltek a román jobbágyok is. Másrészt pedig a székelyek és a szászok által lakott területek székekre oszlottak. Itt nem a király által kinevezett urak uralkodtak, hanem királyi előjoguk révén helyi hatóságok voltak jelen, és ezen székek önrendelkezési joggal, autonómiával rendelkeztek.
==Az úniótuniót kiváltó események==
Az [[Oszmán Birodalom]] növekedésével és a környező területek elnyerésével [[Erdély]] sorsa veszélyeztettéveszélyeztetetté vált. Bár [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] fegyverszünetet kötött a török seregekkel, mikor a cseh trón elfoglalására indult, ez nem jelentett akadályt az új szultánnak abban, hogy Havasalföldön keresztül Erdély ellen vezesse hadait [[1421]]-ben. A hadjárata során feldúlta a Barcaságot és elfolaltaelfoglalta [[Brassó]]t. Eközben a magyar hadsereg [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehországban]] harcolt a husziták elleni háborúban, így a többször is megismétlődő török fosztogatások ellen a határokon lakó székelyek és szászok nem számíthattak segítségre. A nagy számú török betörések láttán a király rájött arra, hogy csupán a sérelmek megtorlásával érheti el, hogy a keleti határvidéken ismértismét nyugalom legyen. Ezért [[1423]]-ban visszahívta a cseh területekről a seregét és a törökök ellen vonult hadba, akik felett győzelmet aratott. Ezzel ideiglenesen elérte azt, hogy a török seregek ne háborgassák a magyar határvidéket, azonban [[1432]]-ben, a havasalföldi vajda seregével egyesülve a törökök ismét betörtek Erdélybe és felbolygatták a határvidéket.
Ugyanekkor Erdély középső vidékein a nemesség és a papság más gondokkal küzdött. [[Lépes György (püspök)|Lépes György]], erdélyi püspök, a kialakult helyzet ismeretében nem sürgette a tizedfizetést. Ez időben ugyanis a huszitizmus kiírtásakiirtása ellen harcolt az egész ország, ám ez a vallási irányzat egyre nagyobb elismerésre tett szert Erdélyben. Mivel gyakran öldökléssé fajult a harc egyes szász vidékeken az egyháznak járó tized kifizetésére, az erdélyi vallási élet hanyattlásnakhanyatlásnak indult. Sok falu megtagadta a tized fizetését, azonban ezen ellenállást az akkori vallási vezetők nem a szegénység eredményének vélték, hanem teljes mértékben a huszita nézetek elterjedését vélték benne felfedezni. Azonban az akkori püspök, Lépes György látszólag kegyesebb volt a néppel, és az elmaradt évek tizedeinek befizetését nem sürgette. Azonban ezt azért tette, mivel tudomása volt arról, hogy a kincstár újabb, az addig használtaknál sokkal értékesebb pénzt fog veretni. Ez meg is valósult, majd nem sokkal ez után a püspök az elmaradások befizetését is az új pénzben kérte. A parasztságban ez újjabújabb felháborodást váltott ki, nemkülönben az a határozat is, mely kimondta, hogy nem költözhettek szabadon. Ezen sérelmeik váltották ki a Szamos menti parasztok fellázadását, akik ellen a vajda seregei élén vonult harcba. Bár a harcok nem voltak döntő jellgűekjellegűek, mégis nagyobb mértékben kedvezett az eredmény a parasztoknak, ezért az ezt követő alkudozásban elérhették azt, hogy visszanyerjék a szabad költözési jogukat illetve a földesurakhoz való viszonyuk teljes mértékű szabályozását. Szintén a béke értelmében megszabták, hogy évente egyszer összegyűlhetnek a Bábolna ([[Alparét]]) melletti hegy körül, ahol megvitathatják, ha a nemesség eleget tesz adott szavának és ha betartja a kötött egyeszségetegyezséget. A békét végül a kolozsmonostori apátság elöttelőtt köttöttékkötötték meg.
==A szerződés létrejötte==
|
