„Szvádhjája” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{építés alatt}}
A '''szvádhjája''' [[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]] kifejezés (स्वाध्याय); szó szerinti jelentése: öntanulmányozás.<ref>http://www.sanskrit-lexicon.uni-koeln.de/scans/MWScan/tamil/index.html Monier-Williams szanszkrit-angol szótár. Kölni Digitális szanszkrit Lexikon, Németország</ref> Ennek az [[Ind filozófia|ind filozófiá]]ban használt fogalomnak több értelmezése van. Jelentheti az önmegfigyelést és az öntanulmányozást, de tágabb értelemben a [[Védák]] és más szent könyvek tanulmányozását is. A [[nijama]] ajánlásainak egyike.
{{Hinduizmus}}▼
Patandzsali
"Az önnevelés kapcsolatot teremt az eszményképül választott istenséggel".<ref>Jóga-Szútrák 2,44</ref> A szvádhjája az egyéniség hatékony közelítése a választott istenséghez. Ezt a folyamatot az állandó összehasonlítás alakítja, amelynek során az egyén magasszintű önvizsgálattal méri föl, hogy milyen azonosságok, illetve különbségek állnak fenn közte és az eszmény között. Az önnevelés hatékonysága összefügg a tapasz és az ísvarapranidhana párhuzamos gyakorlásával. A [[nijama]] negyedik lépése előírja a szakrális szövegek tanulmányozását, értő áttekintését (sásztra), valamint a mágikus formulák ([[mantra]]) elmélyült ismeretét. A szent írások olvasása komoly, de örömteli feladat. A kötöttségektől megtisztult személy értelme (jakta-manasz) felszabadul a világias terhektől és szellemi tudása napról-napra növekszik, ura érzékeinek (indrija-szamjama) és minden gyönyörűsége a szvádhjája feladataiban van. <ref name="ReferenceA">Rafael József: A tradicionális jóga rendszere</ref>▼
▲Patandzsali kétféle jógát különböztet meg: az első a cselekedetekben megnyilvánuló jóga, a második pedig a szorosan vett jóga, ami a realizáció leghatékonyabb eszközeit öleli fel (dháraná, dhjána, szamádhi). A cselekedetek jógáján belül a [[Tapasz (hinduizmus)|tapasz]], a szvádhjája és az Ísvara-pranidhána módszerét említi, mint összetartó egységet. <ref name="ReferenceA"/>
▲"Az önnevelés kapcsolatot teremt az eszményképül választott istenséggel".<ref>Jóga-Szútrák 2,44</ref> A szvádhjája az egyéniség hatékony közelítése a választott istenséghez. Ezt a folyamatot az állandó összehasonlítás alakítja, amelynek során az egyén magasszintű önvizsgálattal méri föl, hogy milyen azonosságok, illetve különbségek állnak fenn közte és az eszmény között. Az önnevelés hatékonysága összefügg a tapasz és az ísvarapranidhana párhuzamos gyakorlásával. A [[nijama]] negyedik lépése előírja a szakrális szövegek tanulmányozását, értő áttekintését (sásztra), valamint a mágikus formulák ([[mantra]]) elmélyült ismeretét. A szent írások olvasása komoly, de örömteli feladat. A kötöttségektől megtisztult személy értelme (jakta-manasz) felszabadul a világias terhektől és szellemi tudása napról-napra növekszik, ura érzékeinek (indrija-szamjama) és minden gyönyörűsége a szvádhjája feladataiban van. <ref name="ReferenceA">Rafael József: A tradicionális jóga rendszere</ref>
▲{{Hinduizmus}}
|