„Román Királyság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a dupla a-k megszüntetése AWB |
|||
123. sor:
[[Fájl:Corneliu Zelea Codreanu archive Legionary Movement Romanian Christian Nationalists.jpg|bélyegkép|jobbra|270px|[[Corneliu Zelea Codreanu|Codreanu]] a Vasgárda legionáriusainak felvonulásán 1937-ben]]
Az első világháborút követően a román vezetésnek különböző hagyományú és gazdasági fejlettségű területeket kellett integrálnia. Mivel az egység megteremtését követően a [[regát]]i politikai elit szerezte meg a legfontosabb pozíciókat, a román értelmiség és polgárság – különösen az óromániaiaknál iskolázottabb és a Magyar Királyságban 1918 előtt is politikai képviselettel rendelkező erdélyi románok – nem feltétlenül találták meg a számításukat. A földosztás nem változtatott
A nemzeti liberális párt meghatározó szerepe ellenére a parlamentáris demokrácia korlátozottan működött, a közéletet kétséges tisztaságú választások és az erőszakszervezetek durva fellépései jellemezték. A nemzeti retorika magyarellenességgel és antiszemitizmussal egészült ki, amit a korábban az Osztrák-Magyar Monarchián belül politizáló [[Octavian Goga]] vagy [[Alexandru Vaida-Voevod]] szélsőjobb felé fordulása mutatott. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az [[1925]]-ben trónöröklési jogáról lemondó [[II. Károly román király|II. Károly]] [[1930]]-ban felszámolta a régenstanácsot és visszaszerezte hatalmát. A román király csodálta [[Benito Mussolini]] autokratikus hatalomgyakorlását, emellett a Balkán valamennyi politikai és gazdasági válsággal sújtott országa az egyszemélyes, monarchikus diktatúra irányába fordult. ([[I. Sándor jugoszláv király|I. Sándor]] jugoszláv király 1929-ben betiltotta a délszláv királyság valamennyi politikai és nemzeti pártját, Bulgáriában pedig 1935 és 1943 között a cár kezében összpontosult a hatalom.)
| |||