„Johann Strauss (zeneszerző, 1825–1899)” változatai közötti eltérés

Bécsben született, zeneszerző család tagja. Apja, [[Johann Strauss (zeneszerző, 1804–1849)|idősebb Johann Strauss]] kedvelt és elismert zeneszerző, karmester volt. Ifjabb Johann Strauss hatéves korában komponálta első dalát, de mivel apja nem a muzsikus pályát szánta neki, titokban tanult Fritz Amon első hegedűstől. Gimnáziumi tanulmányai után banki pályára készült. Apja azonban elhagyta családját, ezért ő kötelességének érezte, hogy anyját és testvéreit támogassa, így a jó megélhetést biztosító zenész pályát választotta. [[Johann Anton Kohlmann]] és [[Joseph Drechsler]] tanítványa volt.

1844-ben alapította meg első zenekarát, s emiatt összetűzésbe került apjával. Viszonyuk éveken át feszült volt, s megtagadta, hogy csatlakozzék apja zenekarához. Annak halála után 1849-ben egyesítette a két Strauss-zenekart és 1851-től számos koncertkörutat tett Európában. Legnépszerűbb művét, a ''Kék Duna keringőt'' 1867-ben mutatták be Párizsban hatalmas sikerrel. 1872-ben [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikába]] utazott, ahol a bécsi divatos zenei stílusokat ([[operett]], [[polka]], [[Bécsi keringő|keringő]]) népszerűsítette. Nemcsak kiváló zeneszerző és karmester volt, hanem kiváló szervező is, a bécsi zenei élet egyik kiemelkedő egyénisége. 1863 és 1870 között az udvari bálokat vezette, majd 1877-ben felkérték a párizsi operabál rendezésére is. Magánélete kevésbé szerencsésen alakult. Első felesége, Jetty Treffz 1878 tavaszán meghalt. Következő házassága Angelica Dittrich-hel csak öt évig tartott. Harmadik házasságát Adele Deutsch-csal 1885-ben kötötte.

Művei közül a keringők a legjelentősebbek: még [[Hans von Bülow|Bülow]], [[Richard Wagner (zeneszerző)|Wagner]] és [[Johannes Brahms|Brahms]] csodálatát is kivívták. Zenéjében az osztrák néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítette kedélyes könnyedséggel vegyítve, és mindezt az osztrák népies muzsikálásból megőrzött naturalisztikus hangszereléssel párosította. Színpadi művek írására [[Jacques Offenbach|Offenbach]] példája késztette, közülük legmaradandóbb ''[[A denevér]]''.

Az apa kötelezettségei oly mértékben megnőttek, hogy már alig volt képes családjával is törődni, így a háztartás irányításába az apa négy évvel idősebb nővére, Ernestine néni is besegített. Anna 1831. szeptember 29-én szülte meg második leányát, Theresét. A megnövekedett család 1833-ban átköltözött a Karmelitenplatzra, a Sankt Josef-templommal szembe, ahol mindhárom gyermeket [[KeresztelésKeresztség|keresztelték]]. Johannak további két fiútestvére volt, Eduard és Josef, valamint a mindössze tíz hónapig élt Ferdinánd.

Johann szívesen ellátogatott a kültelki kocsmákba és a [[Bécs]] környéki dombok hangulatos nyári vendéglőibe és nézte, hallgatta, hogyan mulatmulatott a nép, hogy ropjákropták a táncot az osztrák parasztok, miképp pengetpengetett szapora ritmusokat a [[sramli]]zenekar és miféle dallamokat „kapnak„kaptak fel” a külváros lakói: iparosok, mesterlegények, katonák, diákok.

Straussnak három felesége volt. Az első, Jetty Trefs énekesnő hamar elhunyt. Másodjára Angela Dietrichhel kötötte össze életét, aki viszont elhagyta egy másik férfiért. Harmadik feleségét Adelét túl az ötvenen, érett fejjel ismerte meg. Adele is asszony volt már ekkoribanakkoriban, egy gyermek anyja, ráadásul ő is a Strauss családi nevet viselte, ám férje pusztán névrokona volt a nagy zeneszerző-családnak. Sokan Adelét tekintik Strauss igazi nejének, aki odaadó rajongással vette körül férjét, sőt a bécsiek az operett Cosimájának is nevezték, mert jó tanácsaival előrevitte a mester munkáját. Feljegyezték, hogy amikor a [[A cigánybáró]] próbáira készültek, maga a mester sem bízott a sikerben, mind a színház direktora, mind Zsupán alakítója, az ismert Girardi is szkeptikusan álltak a premierhez. Adele kitartása, és határozott fellépése beigazolódott talán még a Denevérnél is nagyobb sikert hozott Straussnak ez az operett.<ref>(Pesti Hírlap Vasárnapja, 1930. dec. 14. / 31.old.)</ref>

A század első évtizedeiben [[Franz Schubert]] nem csak a válogatott zeneélvezők muzsikusa volt. A kocsmák táncai behatolnakbehatoltak a városba és e polgári aranykor idején kiszorítjákkiszorították az úri világ valamennyi menüettjét, gavottját és egyéb főúri táncait. A keringő, amely valaha a nép körében született, megigézimegigézte az egész várost.

''„Strauss{{Idézet 3|Strauss zenészei gyakorlottabban küzdik le a ritmusváltozás nehézségeit, mint a mi muzsikusaink. A keringők, amiket előadnak, nehezen játszhatók, mert a dallam ezerféle módon színesíti az ütemet. Párizs zenei ízlésének fejlődésére nézve szerencsés előjelnek tartom Strauss sikerét. Azt hiszem ugyanis, hogy sikerét inkább német keringői ritmikus hangsúlyának, semmint hangszerelése felettébb muzikális fényének köszönheti.”'' – |[[Hector Berlioz|Berlioz]] (ford.) |100%|center|rquote=1}}

Ám a Walzer-König hamarosan veszedelmes vetélytársra találtalált. A vetélytársat, saját fiát is Johann Straussnak hívjákhívták. Ádáz versengés indulindult a két Strauss között, amit az [[1848]]-as forradalom még ki is élezélezett. A revolúció híre az ifjabb Johann Strausst a [[Balkán (térség)|Balkánon]] ériérte utol, és ő lóhalálban sietsietett Bécs felé, hogy jelen legyen a történelmi eseménynél. Egykorú képek őrzik a „történelmi” találkozó emlékét. Ifjabb Johann Strauss zenekarával a polgárőrök élén haladhaladt, az öreg Strauss a császári csapatok zenekarát vezénylivezényelte.

A forradalom leverése után az ifjú muzsikusnak jó ideig bujkálnia kellkellett.

Az apa és fia közötti versengésnek az idősebb Strauss halála vetett csak véget. A vita eldőlt: a Walzer-König most már véglegesen az ifjabb Strauss és lassacskán eltűnikeltűnt az „ifj.” szócska is, mert Strauss csak egy van: az a lobogó energiájú, kifogyhatatlan dallaminvenciójú, ragyogóan muzsikáló fiatal művész, akinek lábai előtt heverhevert az egész császárváros. A küzdőtérre szólítjaszólította Josefet is, aki a legjózanabb foglalkozást választotta: egy mérnöki irodában dolgozikdolgozott. [[Josef Strauss]] szinte hónapok alatt sajátítjasajátította el a szükséges zeneelméleti tudást és hamarosan már ő is egy Strauss-zenekar élén állállt. Majd színre léplépett a harmadik Strauss testvér: Eduard is. Ha amazok a walzer poétái voltak, akkor Eduard a keringő diplomatája, pénzügyminisztere, nagyvállalkozója, aki megszervezimegszervezte a Strauss dinasztia világhírét. Közben Johann mindinkább visszavonulvisszavonult a hangversenyszerepléstől és úgyszólván kizárólag komponálással foglalkozikfoglalkozott.

* [[A cigánybáró (daljáték)|A cigánybáró]] (1885)