„Dhjána (hinduizmus)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Dhájának nevezi a hindu bölcselet a meditáló, benső szemléletet. A [[Jóga|jógá]]ban a hetedik lépcső, a meditáció és a Mantra-jógában az utolsó fokozat volt, amelyből a végső átélés ered.
 
A meditáció lényegét Patandzsali a [[Jóga-szútrák]]ban így fogalmazza meg: "a folyamatosan végbemenő megismerő-megfigyelés a dhjána" (tatra pratjaja-ekatánatá dhjánam, <ref>Jóga-Szútrák 3,2.</ref>. A dhjána szó a dhjá igei gyökből ered, s jelentésében a szemlélődéssel, megfontolással áll kapcsolatban. Az exegézisek számára a legtöbb nehézséget a pratjaja szó adta, amit a legtöbb kommentár a tudatfolyamatokkal hoz összefüggésbe. Tény, hogy a Patandzsali-féle szöveg ezen a helyen kimondottan technikai értelemben vett, a belső tudat folyamatok analízisére vonatkozó meghatározást ad az olvasó számára. Kétségtelen az is, hogy a pratjaja és a tudatban lezajló alakulások között bizonyos összefüggések figyelhetők meg; ahol jelen vannak a tudat-örvénylések (Csitta-vritti), ott számolni kell a pratjajával is, de a meditációban megtapasztalt folyamatos megismerő-megfigyelés (pratjaja-ekatánatá) nem mindig jár együtt a tudatot meghatározó és változtató tendenciákkal. A meditáció lényege - önmagam egy belső aktivitásban. A szamjama a három tudati fokozat, a [[dháraná]], dhjána és a [[szamádhi]] egymásba kapcsolódása révén teremti meg a [[tudat]] szakrális "tisztaságát" - emberi struktúra teremtőfeloldó hatalmát. <ref>Rafael József: A tradicionális jóga rendszere</ref>
== ==
 
A dhjána négyféle lehet:
A Ghéranda-Szamhitá megfogalmazásában a meditációs technika magasszintű, sokszor igen összetett vizuális képességet igénylő változata tárul elénk: "A jógi olyannak képzeli szívét, mint a nektár óceánja, melynek közepén egy sziget található, tele drágakövekkel. A partot minden oldalról végig nípa-fák övezik illatos virágokkal megrakottan. Olyan virágzó fák találhatók itt, mint a málati, malliká, a dzsáti, keszara, csampaka, páridzsáta és padma, és mindenütt bódító virágillat terjeng. A jógi azt képzeli, hogy ennek a kertnek a közepén emelkedik a gyönyörű kalpa-fa, amelynek négy ága a négy védát jelképezi, s ágai virágokkal és gyümölcsökkel terheltek. Bogarak zümmög- . nek és kakukk szól: lent a fa tövében egy emelvényen gyémántokkal ékesített trónus áll, rajta egy különlegesen szép drágakő. A jógi képzeletében a trónusnál megjelennek a mestere által megismert dévák. Ennek a folyamatnak egységesítése a szthúla-dhjána". <ref>Ghérenda Szamhitá 6,2-8.</ref>
 
== Fokozatok ==
A hatha-jóga meditációs gyakorlatát sajátos megvilágításba helyezi az ortodox leírás, amely különbséget tesz a meditáció egyes fokozatai között: a meditáció minősége szerint lehet durva (szthúla), fényes (dzsjóti, dzsjótir) vagy szubtilis (szúksma).
 
"''Háromféle elmélyedés van: durva, fénylő és finom. A meditáció akkor durva, amikor annak tárgya egy [[guru]] vagy őrző-istenség. A meditáció akkor fénylő, amikor annak tárgya [[Brahman]] sugárzó természete. A meditáció akkor finom, amikor annak tárgya a [[Kundalini|kundaliní]] energia. Az elmélyedésnek ez a három fajtája mindvégig fennmarad.''" <ref>Ghérenda Szamhitá</ref>
 
Más forrás alapján a meditációnak (dhjána) négy fajtája lehet:
* Szthúla-dhjána
Ez a "durva-személet", azaz [[Brahman]] megnyilatkozását kifejező külső, felszíni alakzatok, megjelenési formák szemlélete