„Dhjána (hinduizmus)” változatai közötti eltérés

A meditáció lényegét Patandzsali a [[Jóga-szútrák]]ban így fogalmazza meg: "a folyamatosan végbemenő megismerő-megfigyelés a dhjána" (tatra pratjaja-ekatánatá dhjánam, <ref>Jóga-Szútrák 3,2.</ref>. A dhjána szó a dhjá igei gyökből ered, s jelentésében a szemlélődéssel, megfontolással áll kapcsolatban. Az exegézisek számára a legtöbb nehézséget a pratjaja szó adta, amit a legtöbb kommentár a tudatfolyamatokkal hoz összefüggésbe. Tény, hogy a Patandzsali-féle szöveg ezen a helyen kimondottan technikai értelemben vett, a belső tudat folyamatok analízisére vonatkozó meghatározást ad az olvasó számára. Kétségtelen az is, hogy a pratjaja és a tudatban lezajló alakulások között bizonyos összefüggések figyelhetők meg; ahol jelen vannak a tudat-örvénylések (Csitta-vritti), ott számolni kell a pratjajával is, de a meditációban megtapasztalt folyamatos megismerő-megfigyelés (pratjaja-ekatánatá) nem mindig jár együtt a tudatot meghatározó és változtató tendenciákkal. A meditáció lényege - önmagam egy belső aktivitásban. A szamjama a három tudati fokozat, a [[dháraná]], dhjána és a [[szamádhi]] egymásba kapcsolódása révén teremti meg a [[tudat]] szakrális "tisztaságát" - emberi struktúra teremtőfeloldó hatalmát. <ref>Rafael József: A tradicionális jóga rendszere</ref>

 

 

== Fokozatok ==