„Tamilakam” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
a dupla a-k megszüntetése AWB |
||
96. sor:
[[Image:Puhar-ILango.jpg|thumb|szélességpx|Ilangovadikal herceg]]
=== Templomépítészet ===
A korai időkre a sziklák kifaragásával készült templomok a jellemzők. Megjelenik a későbbi korokra jellemző [[hindu templomépítészet|templomstruktúra]], a [[vimána]], [[mandapa]] és a [[sikhara]]. [[Maduráj]]ban épült a Mínáksi templom és Nellaiappar templomai. Igen jelentős a
{{fő|Hindu templomépítészet#Dél-indiai, vagy dravida stílus}}
117. sor:
Az 5.században az északi térségben a Pállavák hatalma megnövekszik, ezzel egy időben kezd terjedni a térségben a dzsainizmus és a buddhizmus. [[Páli]] és [[prákrit]] nyelvű szavak jelennek meg a művekben. A vallásos költészet együtt új irodalmi műfajok is megjelennek, a világias költészet viszont visszaszorul. A fejedelmi udvarok helyét a vallási központok veszik át, ezzel a nők kiszorulnak a költészetből.
Megjelennek a nevelő célzatú, didaktikus művek. Legkiemelkedőbb Valluvar Tirukkurulja. Ekkor készült művek még a ''Náladijár'', az ''Inijavainárbadu'', és az ''Innánárbadu''. Elkészül az első tamil nyelvtan, a Tolháppijam, melynek harmadik része tamil műfajelméleti és verstani kérdésekkel is foglalkozik. Kialakul a dzsaina hatást mutató tamil műeposz műfaja, a legjelentősebb az Ilangóvadihalnak tulajdonított ''Silappadiháram'', A bokaperec története. A történet folytatása a Sáttanár ''Maniméhalaija'', a Drágaköves öv. Ez már buddhista hatást mutat, irodalmi jelentősége kisebb. Megjelenik
A hinduizmus kialakulásával a dzsaina hagyományok a [[grammatika]]i és a metrikus irodalomban élnek tovább. A 10-11.század fordulóján írja meg egy dzsaina szerzetes [[Amidasáhár]] az öt részből álló Jápparungalam (A költészet ékszere) című művét, és a 13.századi Néminádam című verses nyelvtanát, illetve Pavanandi Nannúl, a Jó könyv című grammatikát.
124. sor:
'''''Hinduizmus költészete'''''
Az új vallás új vallási műfajt hoz létre, a vallásos himnuszokat. A [[Siva|Sivát]] és [[Visnu]]t dicsérő költészetben a korai nemesi költészet hagyományai élednek fel. A nők visszanyerik korábbi egyenjogúságukat a költészetben, a bhakti-poéták nagy része közülük kerül ki. Két ága különböztethető meg, a Síva és a Visnu köré tömörülő bhakti. Tamil területen a Siva imádat az erősebb, ma is a [[saivizmus]] az elterjedt irányzat. Jellemzője a megnövekedett szanszkrit szókincs, a szanszkrit terminológiák használata. A [[bhakti]] költészet nyelve feltehetőleg közelebb áll az akkori tamil köznyelvhez, a himnuszok szövegei egyszerűek, könnyen megjegyezhetőek, jól énekelhetőek. Meghonosodik a [[purána]] irodalom is, kialakul
A saiva-bhakti költőit ''nájanmárnak'' nevezik. A 6. és a 12. század közötti művekből a 13.században antológia készült, a Tirumurai (Szent Könyv) 12 kötete.
| |||