„Hans Memling” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Az utóbbi kép azonban érdekesebb, mert jól látható rajta, hogy Memling, sok évvel Rogier halála után, illetőleg azután, hogy Bruggében letelepedett, milyen jól megőrizte a szent művészet tradícióit, melyet oly jól alkalmazott a század elején Rogier van der Weyden is a Beaune-i „Utolsó Ítélet” képen. Az egyetlen dolog, amit Memling tett, hogy megtisztította mestere túlzóan szigorú stílusát, és finom könnyedséggel játszott a színekkel. Különleges színtisztaság, a vékony alakok könnyed gráciája jellemzi az olyan gyönyörű munkáit, mint a Gdanski [[Szent Mária templom (Gdańsk)|Szent Mária templom]] számára készített „Utolsó Ítélet”. Művei az olasz műtárgypiacon gyakran fellelhetőek, és nem meglepő, hogy a festményimádó gyűjtők ebben az országban mind jól ismerik és nagyra értékelik a Memling kompozíciókban fellelhető szépséget. Mutatja ezt a képeknek szentelt megkülönböztető figyelem az olyan vásárlóktól mint Grimari kardinális és Bembo kardinális Velencében, és a Medici ház tagjai, Firenzében. („A földi bűnök” és az „Isteni Üdvösség” triptichon)
 
Memling elismerése nem korlátozódott Olaszországra vagy [[Flandria|Flandriára]]. A „Madonna és a Szentek” képet a Duchatel gyűjtemény adta át a [[Louvre]] galériájának, a „Szűz a gyermekkel” kép pedig, melyet Sir John Donne-nak festett – ma a londoni [[National Gallery (London)|National Gallery-ben]] látható. Más értékes darabok Anglia és Európa magánházaiban is bizonyítják, hogy műveit széles körben ismerték és elismerték a 16. sz.-ban.
 
De talán nem csak az egyszerű vonzódás művei témákhoz – így a legfinomabb, és a lehető legkülönlegesebb „Krisztus anyja” megszemélyesítés –, amely Európa bármely országában megfeleltette a művészt a kor ízlésének. A portrék, amikkel nagyrészt kombináltak, jellegzetesebbek voltak és talán az arcképfestészet terén figyelemreméltóbbak, mint bármely kortársáé. Nem indokolatlan azt gondolni, hogy portréfestői sikere, ami önálló mellképekben és oltárképekben is megvalósult, a velencei iskolára adott válasz volt. Mindenképp hatott rá [[Antonello da Messina]] azon elfogultsága, amellyel Memling idejében tanulmányozta Flandriában a hegyen túli típusokat. Sir John Donne, felesége és gyermekei portréja (National Gallery, London) ugyancsak figyelemre méltóak. Figyelemre méltóak rajzmodellezésükben, és a híres személyiségek bemutatásánál a befejezésben megnyilvánuló kifinomított festésstílusban. Hasonlóan nyugodt csoportkép – mind az apa, anya és gyermekeik – szintén megtalálhatók a Louvre oltárképét megtöltő nemes alakokban. Mint egyedi portrék, Burgomaster Moreel és felesége mellképei a Brüsszeli Múzeumban, és lányuk, Sibyl Zambetha (a leírások szerint a Bruggei kórházban), a legszebb és legérdekesebb darabok. „Mária hét fájdalma” [[Torino]] galériájában, s mellette említve a „Mária hét örömé”-t, a München Pinakothek-ben illusztrálják a bevett flamand szokást, hogy körben ábrázolják a témát – egyetlen képen, különböző szemszögből. Ilyen megnagyobbított földalap látható a „Passion” – „Kedvtelések” c. műben, megtöltve a szakrális színjátékokban szokásban volt mozdulatokban ábrázolt alakokkal.
16

szerkesztés