Főmenü megnyitása

Módosítások

Syrius Eberle - nem magyar volt
Apja porcelángyáros volt [[Pápa (település)|Pápán]], de gyára a mostoha gazdasági viszonyok következtében pangásnak indult és csakhamar tönkre is ment. A kis György nyolc éves korában apját és anyját is elveszítette, ezért az egyik nagybátyjához került, [[Városlőd]]re. Itt végezte elemi tanulmányait és itt látott először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. A faluból visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki a posztógyárában akarta őt alkalmazni, Zala azonban csak rajzolgatott, mással nemigen törődött. A nagybátyja végül engedett hajlamainak, és beadta a budapesti belvárosi reáliskolába, ahol rajzot is oktattak. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, s már 13 éves korától fogva más gyermekek tanításával kereste meg oktatási költségeinek egy részét. Az érettségi vizsga letétele után előbb a műegyetemre, azután a mintarajztanodába iratkozott be, hogy rajztanári képesítést nyerjen. Három évig járt az iskolába, szabad idejét a kenyérkeresés gondjai és az önképzés között osztva meg. Már ekkor gyakorolta a mintázást, és legelső kísérletével, ''„A sziklához láncolt [[Prométheusz (titán)|Prometheus]]”''-szal jutalmat is nyert. Ez a kis műve egyúttal állami ösztöndíjhoz juttatta, így [[Bécs]]be utazhatott a művészeti akadémiára, ahol [[Edmund von Hellmer]] tanítványa volt. Az ösztöndíj nagyon szerény lévén, a nélkülözések ide is elkísérték. Zala György úgy segített magán, hogy a bécsi műegyetemre járó vagyonosabb magyar fiúknak szabadkézi rajzaik elkészítésében csekély díjért segédkezett. A bécsi akadémián kezdte meg [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] Ahasverusának megmintázását, de ezt nem fejezte be, mert nem tudott megbarátkozni az akadémia szellemével, és már egy év múlva, [[1880]]-ban, Münchenbe utazott.
 
[[München]]ben Knabel tanárnak lett a tanítványa, és az ő vezetése alatt mintázta meg a ''„Fél a baba”'' című kedves idillt, amely megalapozta jövőjét. A müncheni kritika igen rokonszenvesen foglalkozott a kis munkával, amely később eredeti felfogásával és kivitelének szabatosságával a budapesti képzőművészeti társulat kiállításán is figyelmet keltett. Knabel halála után [[Max Wittmann]] tanárhoz került, aki korábban [[Izsó Miklós (szobrász)|Izsó Miklós]]nak is tanára volt, és Zala tehetségét is azonnal felismerte. Wittmanntól [[Michael Wagmüller]]hez, ennekakinek a halála után pedig [[Syrius Eberle|Syrius SiriusEberléhez]]hoz ment,. akinekEberle iskolájából márZala mintmár kész művészművészként került ki.
[[Fájl:Zala György Szántás.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Zala György: Szántás című szobra]]
Münchenből [[1884]]-ben tért haza [[Budapest]]re, és Epreskert utcai műtermében jeles művek hosszú sorát mintázta meg. Így Szent Benedek szobrát, Von der Tann tábornok síremlékét és számos társadalmi és politikai kitűnőség portréját. Mindezek a művek tisztult ízlésről és a jellemzési képesség nagy fokáról tesznek tanúbizonyságot. Mindezeknél hatalmasabb, meglepőbb volt az a szoborcsoport, amely Máriát és Magdolnát ábrázolta egészen új felfogásban. Az isten anyja magához emeli a lábaihoz boruló szerencsétlen nőt, és a vallás szent igéivel vigasztalja. A rendkívül kifejezésteljes csoport a müncheni képzőművészeti akadémia kiállításán általános feltűnést keltett. Még Zala tanárai meglepődtek, és az akadémia elsőrendű érmét kicsiny jutalomnak találták, és a tanári testület külön elismerését csatolták hozzá. A szoborcsoportot később kiállították a budapesti [[Műcsarnok]]ban is, ahol megkapta a képzőművészeti társulat 200 aranyas művészi díját. [[Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg|József főherceg]] és neje, Klotild főhercegnő, akkoriban rendelték meg nála Mária Dorottya főhercegnő arcképét és [[József nádor]] térdelő szobrát az [[alcsút]]i főhercegi kápolna számára.
83 743

szerkesztés