Főmenü megnyitása

Módosítások

[[Fájl:Red White Blood cells.jpg|thumb|200px|Balról jobbra: [[vörösvérsejt]], aktiválódott vérlemezke, [[fehérvérsejt]]]]
 
A vérlemezkék: sejtmag nélküli sejtek, melyek a vöröscsontvelő óriássejtjeinek (megakaryocita) citoplazmájából való leválással alakulnak ki.<ref>{{cite book|title = Human anatomy & physiology|language= angol|pages = 657-568|author = Eldra P. Solomon| coauthors = Richard R. Schmidt, Peter J. Adragna | year = 1990|2nd Edition|publisher = Saunders College Publishing|location = Philadelphia|id=ISBN 0-03-011914-6}}</ref> Nagyságuk kb. 2-4 mikrométer. Számuk egy µl vérben kb: 150-300 ezer. Rendkívüli a kicsapódási képességük, mellyelamellyel megtapadnak az ér sérült részénél, és belőlük a véralvadást segítő anyagok szabadulnak fel. Sejtmembránjuk sok glikoproteint és receptort tartalmaz, ez segíti kicsapódásukat.
 
A véredény falának belső sejtrétegét, az endothéliumot [[Sejtmembrán|sejtburok]] fedi. A vérlemezkék receptorai érzéketlenek az endothélium sejtburkának anyagaira; ez az egyik oka annak, hogy nem tapadnak az érfalra, és nem dugítják el az ereket. Más anyagok is védik az ereket, például a prosztaciklin, a [[nitrogén-monoxid]] (NO) és a heparin. Ez utóbbit terápiás célokra is használják. A NO értágító, a heparin pedig véralvadásgátló, tehát nem az ereket védik, hanem a fölösleges terheléstől mentesítenek, komplex szabályozás segítségével.
 
=== A vérlemezkék összetapadása és aktiválódása ===
86 470

szerkesztés