„Móksa” változatai közötti eltérés

1 189 bájt hozzáadva ,  7 évvel ezelőtt
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
 
A [[szamádhi]]t, Istennel való egyesülést semmi sem idézi elő olyan biztosan és gyorsan, mint az Isten iránti odaadás. Az elszigeteltségnek, az Istentől való elszakadásnak igazi oka az avidjá (a tudatlanság), amely az egyéni létformában, az Énben külön valóságot lát. Az Isten iránti odaadás tüzében elhamvad az önös Én, az igazi akadály megszűnik és nem áll már a lélek és Isten közé; az eredendő egység helyreáll köztük, hiszen lényegében egyek. Az így felszabadult embert bhakti-[[jógi]]nak nevezik. <ref>Baktay Ervin: A diadalmas jóga</ref> A védikus irodalom alapján az embernek felül kell kerekednie az "''én''" + "''enyém''" hamis téveszméin. <ref>http://bhf.hu/hu/system/files/Vedikus_filozofia_tanfolyami_jegyzet_2016.pdf</ref>
 
A krija-jóga módszere a [[Tapasz (hinduizmus)|tapasz]] (önfegyelem, önmegtagadás), a [[szvádhjája]] (öntanulmányozás, önnevelés és a szent iratok tanulmányozása) és az ísvara-pranidhána (Isten iránti teljes odaadás) együttes alkalmazásával oltja ki a [[Klésák (hinduizmus)|klésák]]at és juttat hozzá a megszabaduláshoz. <ref>Patandzsali: Jóga-Szútrák 2,1-2.</ref> <ref>Rafael József: A tradicionális jóga rendszere</ref> A klasszikus [[jóga]] rendszere ezt nyolc fokozaton keresztül kívánja megvalósítani. A nyolc fokozat azt is jelenti, hogy hogy valamennyi fokozatot párhuzamosan és rendszeresen gyakorolni kell. Ezek:
[[jama]] = erkölcsi tilalmak; [[nijama]] = erkölcsi kötelességek; ászanák = sajátos testhelyzetek; pránájáma = légzésszabályozás; pratjáhára = a tudat visszavonása a külvilágról; [[Dhárana|dháraná]] = koncentráció, szellemi összpontosítás; [[Dhjána (hinduizmus)|dhjána]] = szellemi elmélyedés, meditáció; [[szamádhi]] = a szellemi elmélyedés olyan szintje, amelyben az észlelés alanyának és tárgyának egysége tapasztalható. <ref>Héjjas István: India ősi bölcsessége</ref>
 
A [[Bhagavad-gíta|Bhagavad-gítá]] meghatározása szerint a Legfelsőbb Úr, [[Ísvara]] (Krisna) az egyedüli irányító és minden élőlény az ő irányítása alatt áll. Amikor az élőlény megszabadul az illuzórikus anyagi energia befolyásától ([[Májá (illúzió)|májá]]), akkor eléri a móksa (mukti) vagyis a felszabadulás síkját. Az [[Májá (illúzió)|anyagi illúzió]] hatása alatt az ember hamis egója alatt gondolkodik. Valódi helyzetét akkor ismerheti fel, amikor megszabadul minden [[Materializmus|materialista]] gondolattól, beleértve azt is, hogy Istennel minden tekintetben eggyé válhat. Az élőlény csupán Isten számtalan energiájának egyike, s amikor ez az energia megtisztul az anyagi szennyeződéstől teljesen, Isten- (Ísvara, Krisna) tudatúvá válik, azaz felszabadul.<ref>Bhagavad-gítá , úgy ahogy van, 7.5</ref> Amíg az ember a testével azonosítja magát, addig feltételekhez kötött léleknek számít, de amikor eléri az önmegvalósítást, felemelkedik a kiegyensúlyozottság szintjére és megszabadul a feltételekhez kötött élettől. Ekkor többé már nem lesz arra ítélve, hogy újra megszülessen az anyagi világba - halála után a lelki égbe kerülhet. Az Úr hibátlan, mert mentes a vonzódásoktól és a gyűlölettől. Ha az ember megtisztul ezektől, ő is hibátlan lesz. Alkalmassá válik arra, hogy belépjen a lelki világba és ezáltal felszabadul.<ref>Bhagavad-gítá , úgy ahogy van, 5.19</ref> Az igazi élet ekkor kezdődik.