„Móksa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
12. sor:
A [[szamádhi]]t, Istennel való egyesülést semmi sem idézi elő olyan biztosan és gyorsan, mint az Isten iránti odaadás. Az elszigeteltségnek, az Istentől való elszakadásnak igazi oka az avidjá (a tudatlanság), amely az egyéni létformában, az Énben külön valóságot lát. Az Isten iránti odaadás tüzében elhamvad az önös Én, az igazi akadály megszűnik és nem áll már a lélek és Isten közé; az eredendő egység helyreáll köztük, hiszen lényegében egyek. Az így felszabadult embert bhakti-[[jógi]]nak nevezik. <ref>Baktay Ervin: A diadalmas jóga</ref> A védikus irodalom alapján az embernek felül kell kerekednie az "''én''" + "''enyém''" hamis téveszméin. <ref>http://bhf.hu/hu/system/files/Vedikus_filozofia_tanfolyami_jegyzet_2016.pdf</ref>
A krija-jóga módszere a [[Tapasz (hinduizmus)|tapasz]] (önfegyelem, önmegtagadás), a [[szvádhjája]] (öntanulmányozás, önnevelés és a szent iratok tanulmányozása) és az ísvara-pranidhána (Isten iránti teljes odaadás) együttes alkalmazásával oltja ki a [[Klésák (hinduizmus)|klésák]]at és juttat hozzá a megszabaduláshoz.
[[jama]] = erkölcsi tilalmak; [[nijama]] = erkölcsi kötelességek; ászanák = sajátos testhelyzetek; pránájáma = légzésszabályozás; pratjáhára = a tudat visszavonása a külvilágról; [[Dhárana|dháraná]] = koncentráció, szellemi összpontosítás; [[Dhjána (hinduizmus)|dhjána]] = szellemi elmélyedés, meditáció; [[szamádhi]] = a szellemi elmélyedés olyan szintje, amelyben az észlelés alanyának és tárgyának egysége tapasztalható. <ref>Héjjas István: India ősi bölcsessége</ref>
| |||