„Ravasz László” változatai közötti eltérés

'''Ravasz László''', dr. ([[Bánffyhunyad]], [[1882]]. [[szeptember 29.]] – [[Leányfalu]], [[1975]]. [[augusztus 6.]]) magyar református lelkész, dunamelléki református püspök. Az [[MTA]] tagja. [[Ordass Lajos]] és [[Pap László (református lelkész, 1908–1983)|Pap László]] mellett a [[pártállam]]i időszakban a magyar protestantizmus egyik példaadó egyénisége volt.

Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, [[1896]]-ban [[Székelyudvarhely]]re került a kollégiumba. [[Kolozsvár]]t a teológiára iratkozott be és az egyetemi előadásokat is látogatta. Még teológus korában szerkesztette az [[Egyetemi Lapok]]at. 1903-1905 között [[Bartók György (teológus)|Bartók György]] püspök mellett volt titkár, ebben az időben a -[[románia]]i (regáti) misszió vezető lelkésze. [[1905]] őszén a [[Humboldt Egyetem|Berlini Egyetemen]] hallgatott előadásokat. [[1906]]-ban Bánffyhunyadon volt segédlelkész, itt készült a doktorátusa is, majd [[Sárospatak]]on szerzett magántanári oklevelet., majd [[1907]]-tőlKolozsvári aTeológiai kolozsvári reformátusAkadémia]] teológiántanára tanított(1907–1921). Az [[első világháború]] idején missziós munkát végzett a kolozsvári hadikórházban. Az Unió szabadkőműves páholy tagja [[1910]]-től [[1917]]-ig<ref> [http://szk.referata.com/wiki/Ravasz_László_visszaemlékezése_szabadkőművességére Ravasz László: Emlékezéseim, Kiadja a Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest, 1992, 200-201. old.]</ref> [[1918]]-ban az [[Erdélyi Református Egyházkerület]] főjegyzőjévé választották, majd [[1921]] őszén püspökké, a [[Dunamelléki Egyházkerület]]ben. Ettől kezdve [[Budapest]]en élt, de irodalmi munkásságával továbbra is számtalan szállal kötődött Erdélyhez. Cikkei jelentek meg az [[Ellenzék (napilap)|Ellenzékben]], [[Kálvinista Világ]]ban, rendszeres munkatársa a [[Református Szemle|Református Szemlének]], amelynek 1918-21 között főszerkesztője is volt.

1921-ben, miután családjával Budapestre költözött, megválasztották a dunamelléki egyházkerület püspökévé. Ettől az évtől a [[Kálvin téri református templom (Budapest)|Kálvin téri református templom]] lelkésze is volt. Fiatalabb korában több cikkben is kikelt a zsidóság ellen, emiatt [[Ady Endre]] így írt róla: „''a kálvinistaság irodalmi lapjában a legszilajabb antiszemitizmust űzi egy Ravasz László nevű, s jobb sorsra érdemes volt ember''”. A [[Országgyűlés#Története|Felsőház]] automatikus tagjaként (1927–44) az [[Zsidó holokauszt_Magyarországon#Az első zsidótörvény|első-]] és [[második zsidótörvény]]t megszavazta, de fellépett a [[1941. évi XV. törvénycikk|harmadik zsidótörvény]] ellen. [[1944]]-ben szembesült a [[holokauszt]] ijesztő valóságával, és próbált tenni a magyar zsidók, különösen a megkeresztelkedettek fizikai megsemmisítése ellen. A [[deportálás]]ok megindulása után számos püspöki körlevelet fogalmazott meg az üldözések ellen, és hozzájárult a [[Jó Pásztor Bizottság]] megalakításához. Nem sikerült elérnie, hogy az egyházak közös körlevélben fejezzék ki tiltakozásukat a népirtással kapcsolatban.

[[1948]]. [[április 30.|április 30-banán]], [[Rákosi Mátyás|Rákosi]] nyomására, minden tisztségéről lemondott és visszavonult a közélettől. [[1953]]-ban lelkészként is nyugdíjba vonult, és [[Leányfalu]]ra költözött, ahol mesterséges elzártságban töltötte hátralévő éveit.

[[1956]]-tól újra a Kálvin-téri szószéken szolgált, egészen [[1957]] húsvétjáig[[húsvét]]jáig, amikor a püspökségről is lemondatták.