Wikipédia

„Puchner Antal Szaniszló” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
infobox
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Katona infobox}}
[[Kép:Puchner Antal Kriehuber.jpg|bélyegkép|[[Josef Kriehuber]] [[litográfia|litográfiája]]]]
'''Puchner Antal Szaniszló''', '''Stanislaus Anton Puchner''', báró ([[Selmecbánya]], [[1779]] – [[Bécs]], [[1852]]. [[december 28.]]) magyar nemzetiségű császári és királyi lovassági tábornok, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharccal]] ellenséges [[erdély]]i főhadparancsnokcsapatok főhadparancsnoka és [[Veneto]] tartomány kormányzója.
 
== Életpályája ==
[[Pozsony]]ban végezett jogi tanulmányok után lépettállt akatonai hadseregbeszolgálatba. 1799 és 1801 között hadnagyként szolgált a nemesi testőrségbentestőrség tagja volt. Egy könnyűlovas ezred főhadnagyaként részt vett a [[napóleoni háborúk]]ban. Azután a [[Itália|Itáliában]] szolgált, 1824-től ezredesi, 1832-től vezérőrnagyi rangbanrangba léptették elő. 1834 és 1840 között ő volt a [[Pápai állam]]ot megszálló osztrák csapatok parancsnoka. 1840-től altábornagyként a bécsi [[Udvari Haditanács]]nál szolgált, majd 1846-ban erdélyi főhadparancsnokká nevezték ki. E minőségében [[1848]]. [[május 29.|május 29-én]] ő nyitotta meg az utolsó erdélyi országgyűlést, amely kimondta a Magyarországgal való uniót.
 
A Batthyány-kormány megalakulása után az erdélyi főhadparancsnokságot is a magyar hadügyminiszter alá rendelték, Puchner azonban magyar származása ellenére nem volt sem az unió, sem az alkotmány híve. A magyar minisztérium utasításait rendre figyelmen kívül hagyta és [[Theodor Baillet von Latour|Latour]] bécsi hadügyminiszter – többnyire titkos csatornákon eljuttatott – utasításait követte. Az 1848. október 3-ai uralkodói manifesztum következményeként [[október 18.|október 18-án]] nyíltan felmondtamegtagadta az engedelmességet a magyar országgyűlésnek és ostromállapotot hirdetett ki. [[Nagyszeben]]i főhadiszállásáról irányította az erdélyi hadműveleteket, melyek következtében december közepéig – [[Háromszék]] kivételével – egész Erdély a császáriak kezére jutott.
 
Az erdélyi magyar csapatok élére [[december 8.|december 8-án]] kinevezett [[Bem József|Bem]] tábornok sikerei után Puchner maga állt az erdélyi császári hadsereg élére. Az erdélyi [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] kezdetben váltakozó sikerrel folyt. Puchner a január 17-i [[gálfalvi ütközet]]et elvesztette, de Bem Nagyszeben ellen indított január 21-ei támadását sikerült visszavernie, majd február 4-én, a [[vízaknai ütközet]]ben csaknem döntő vereséget mért a magyar csapatokra. Az [[1849]]. [[február 9.|február 9-i]] [[Piski csata|piski ütközet]]ben végül Bem csapatai győztek és rövidesen felszabadították Erdélyt. Puchner a megmaradt császári és cári csapatokkal [[Havasalföld]]re szorult ki. A szabadságharc elleni akciókban ezután már nem vett részt.
17. sor:
* [[Révai nagy lexikona]]
 
== KülsőTovábbi hivatkozásinformációk ==
{{Császárpárti vezetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején}}
{{nemzetközi katalógusok}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Puchner_Antal_Szaniszló”