„Róka Antal” változatai közötti eltérés

A soproni tiszti iskola növendéke volt. A második világháború után rövid angol hadifogság után hazatért és az ''[[Újpesti TE atlétikai szakosztály|UTE]]'' ''(Újpesti Torna Egylet)'', 1948-tól a ''[[BEAC]]'' ''(Budapesti Egyetemi Atlétikai Klub)'', illetve a ''Tudományegyetemi MEFESZ SE'' ''(Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége Sport Egyesület)'', majd 1950-től a ''[[Budapesti Honvéd]]'' atlétája lett. 1952-től 1956-ig szerepelt a magyar válogatottban.

A távgyaloglás kiemelkedő képességű versenyzője volt. 1952 és 1955 között három világcsúcsot állított fel. Az [[1952. évi nyári olimpiai játékok|1952. évi olimpián]] bronzérmes lett, de – [[1955]]-ben felállított világcsúcsa után – a [[1956. évi nyári olimpiai játékok|melbourne-i olimpián]] ő volt az ötven kilométeres táv esélyese. Végül az ötödik helyen végzett. A verseny után mérgezéses tünetekkel kórházba került. Hazatérése után nem engedték többé versenyezni. Különféle munkákból kellett megélnie, majd a ''KSI SE'' ''(Központi Sportiskola Sport Egyesület)'' edzője lett. Negyvenhárom43 évesen halt meg.