„Hajdúk” változatai közötti eltérés

A "hajdú" szó eredete teljesen nem tisztázott. Egy változat szerint a [[török nyelv|török]] eredetű ''haiduk'' vagy ''hayduk'' szóból származik, mivel az [[Oszmán Birodalom|oszmán]] törökök így hívták a magyar gyalogos katonákat. Egy másik szerint a kifejezés magyar eredetű, a ''hajtó'' vagy ''hajdó'' formából alakulhatott ki, és marhahajcsárt jelentett. A két elmélet nem feltétlenül mond ellent egymásnak, mivel a balkáni szóhasználatban valószínűleg a török ​​''haiduk'' vagy ''hayduk'' forma alapján terjedt el, és mára a rabló szinonimájaként több nyelvben is megtalálható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törökök nem vehették át a magyar nyelvből, hiszen a magyar-török ​​határt őrző korabeli magyar katonák is lehettek a szó közvetítői.<ref>{{cite web |url=http://www.rastko.rs/istorija/xix/apetrovic-banditry_eng.html |title=THE ROLE OF BANDITRY IN THE CREATION OF NATIONAL STATES IN THE CENTRAL BALKANS DURING THE 19TH CENTURY A CASE STUDY: SERBIA |accessdate=2012-02-19 | publisher=rastko.rs |author=Aleksandar Petrović |language=angol}}</ref><ref>{{cite web |url=http://starling.rinet.ru/cgi-bin/response.cgi?root=%2Fusr%2Flocal%2Fshare%2Fstarling%2Fmorpho&morpho=1&basename=%5Cusr%5Clocal%5Cshare%5Cstarling%5Cmorpho%5Cvasmer%5Cvasmer&first=1&text_word=%D0%B3%D0%B0%D0%B9%D0%B4%D1%83%D0%BA&method_word=substring&text_general=&method_general=substring&text_origin=&method_origin=substring&text_trubachev=&method_trubachev=substring&text_editorial=&method_editorial=substring&text_pages=&method_pages=substring&text_any=&method_any=substring&sort=word |title= "гайдук" |accessdate=2012-02-19 | publisher=Vasmer's Etymological Dictionary |language=orosz}}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.huszadikszazad.hu/kultura/honnan-ered-a-hajdu-szo |title=Honnan ered a hajdú szó? |accessdate=2012-02-19 | publisher=Huszadik Század |language=orosz}}</ref>

Később [[Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem|Rákóczi Zsigmond]], [[Báthory Gábor erdélyi fejedelem|Báthory Gábor]] és [[Bethlen Gábor]] erdélyi fejedelmek számos hajdútelepet létesítettek. Az erdélyi és partiumi török határt kiváltságos hajdútelepek védték. Számuk az országban megközelítette a 150-et. Az utolsó hajdúszabadságot [[II. Rákóczi Ferenc]] vezérlő fejedelem adományozta [[Tarpa]] mezővárosának [[1709]]-ben. Ezt követően, a 18. században a földesurak megkezdték a '''hajdúkiváltságok felszámolását'''. Hosszú küzdelemben újra jobbágysorba kényszerítették a szabad parasztokat. Csak a Bocskai által kiváltságolt hat hajdúváros ([[Hajdúnánás|Nánás]], [[Hajdúdorog|Dorog]], [[Hajdúhadház|Hadház]], [[Vámospércs]], [[Hajdúszoboszló|Szoboszló]], [[Hajdúböszörmény|Böszörmény]]) tudta kiváltságait megőrizni.

Létrejöttek a [[hajdúváros]]ok, melyek ma is jellegzetesek mértani, logikai elrendezésük miatt. Azt a régiót, ahol a hajdúvárosok létrejöttek, [[Hajdú-Bihar_megyeBihar megye#Hajdúság|Hajdúság]]nak nevezik. Az eredetileg több mint 9000 főnyi hajdú katona letelepedésével alakult ki 1608-1609-re a hét úgynevezett öreg vagy nagyhajdúváros: Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Polgár, Szoboszló és Vámospércs, ezek mindegyike az akkori Szabolcs vármegyében feküdt. A nagyhajdúvárosok a 17. század végén hozták létre a Hajdúkerületet, ami a vármegyékkel egyenrangú, önálló törvényhatóságként működött. A Hajdúkerület 1876-ig létezett, ekkor jött létre a hajdúvárosokat is magába foglaló Hajdú vármegye Debrecen székhellyel.