„Sebestyén József (festő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a →Életpályája: egyértelműsítés - Báthory Gábor |
||
23. sor:
[[Kép:Székely címer.jpg|bélyegkép|Keöpeczi Sebestyén József: A Nemes Székely Nemzet ősi címere (1943) a Székely Nemzeti Múzeum dísztermében (ma: Bartók-terem)]]
A nemességet egyik őse, Sebestyén János, s általa apja, Péter kapta 1608. június 24-én [[Báthory Gábor erdélyi fejedelem|Báthory Gábor]] fejedelemtől. Apja [[Sebestyén József (tanító)|Sebestyén József]] állami tanító volt. Később egy [[Beszterce-Naszód megye]]i falucska, majd Beszterce városának elemi iskolájában lett igazgató. (Presbitere volt a helyi református egyháznak és elnöke a magyar dalárdának is.) Anyja, nemes kállai Nagy Berta elhunyta után mostohaanyja Hadházi Sándor, az unitárius egyházkerület pénztárnokának a leánya, Ida nevelte.
Besztercén folytatta középiskolai tanulmányait, majd 1902-ig festészetet tanult a budapesti Országos Mintarajziskolában. Ismereteit [[Bécs]]ben, [[München]]ben a festészeti főiskolán és [[párizs]]i tanulmányútján tökéletesítette. Besztercére visszatérve festészettel foglalkozott és kardvívást tanított. A heraldika világába [[Sarkantyús Richárd Gyula]] vezette be Nagyváradon. 1903-ban Kolozsvárra költözött, ahol könyveket illusztrált és a [[Sándor Imre (genealógus)|Sándor Imre]] kiadásában megjelenő [[Genealógiai Füzetek]] című [[családtörténet]]i folyóirat munkatársa és szerkesztője lett. Előtte a lapnál egy másik rajzolót is alkalmaztak, de idővel már csak az ő rajzaival találkozunk, egészen 1914-ig. Közreműködésével jelent meg [[Sándor Imre (genealógus)|Sándor Imre]] ''Címerlevelek'' (Kolozsvár, 1910) című kétkötetes gyűjtése és a ''Kolozsvár czímeres emlékei'' (Kolozsvár, 1920) című, több kötetre tervezett munkája, melynek csak az első füzete látott napvilágot. A Persián Kálmán által szerkesztett ''A lengyelfalvi Orbán bárók'' (Kolozsvár, 1911) című kötetet is ő látta el illusztrációkkal. 1913-ban nősült először és feleségével Kolozsvárott lakott, de ez a házasság rövid életű volt. 1914-ben a lap az I. világháború és a kiadó, Sándor Imre behívása miatt megszűnt. Sebestyén Budapestre költözött, ahol a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd a [[Magyar Országos Levéltár]]ban alkalmazták megbízott [[címerfestő]]ként. Mint [[heraldika]]ilag képzett elismert címerfestőt felkérték az ún. magyar birodalmi [[középcímer]] megtervezésére.<ref>Budapesti Közlöny 1915. november 6.</ref> 1915. június 29-én, a Szilágyi Dezső téri református templomban másodszor is házasságot kötött, ahol elvette ceglédi Lakatos Margitot. A maga tervezte házassági kártyán még egy előnevet használt: „Köröspataki és Keöpeczi Sebestyén József”. Úgy tűnik, mintha budapesti tartózkodása alatt harmadszor is megnősült volna. Egyes források szerint felesége Bárdos Aurélia volt.
| |||