„Vagyim Szergejevics Sefner” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A honvédő háború első hónapjaiban sorkatonaként szolgált Leningrád közelében egy reptéren, majd (gyermekkori sérülés nyomán bal szeme gyógyíthatatlan volt) haditudósító lett a ''Znamja pobedi'' (''A Győzelem Zászlaja'') lapnál. A háború végén főhadnagyi rangban szerelt le. 1945 óta volt párttag.
 
A háború után írásművészetéből élt, a költészet és a próza mellett műfordítással is foglalkozott: keleti nyelvekből (kínai, szanszkrit, prakrit), ill. a Szovjetunió kisebb nyelveiből (grúz, belorusz, lett stb.) fordított verseket. Legjelentősebb prózai művének ''A bánat nővéré''t<ref>https://moly.hu/konyvek/vagyim-sefner-a-banat-novere</ref>t tartotta.
 
2002. jan. 5-én, 87 évesen hunyt el Szentpétervárott, végakarata szerint polgárival nem, csak egyházi szertartással búcsúztatták, temetésén gyászbeszédek sem hangzottak el. A Kuz'molovszkoje-i (Szentpétervár külvárosa) temetőben nyugszik.