„Szolgabíró” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
A [[16. század]]tól kezdve jelentek meg a nagyobb megyékben a [[járás]]ok, amelyek kialakulása nagyjából a [[18. század]]ban fejeződött be. Ekkor minden járásban egy '''főszolgabírót''' és néhány '''alszolgabírót''' választottak, akik a járást kisebb részekre osztó egy-egy '''kerületben''' látták el a szolgabírói feladatokat úgy, hogy a főszolgabírónak is volt egy saját kerülete.
A [[20. század]]ban a járási főszolgabírót a vármegye gyűlésen választották meg. A főszolgabíró egy város (azaz a járás székhelye), és a hozzá tartozó kisebb települések élén állt, és a közigazgatásával és igazságszolgáltatásával foglalkozott. A főszolgabíró helyettesítésére, segédként állt a szolgabíró, akit nem választottak meg, hanem a vármegye főispánja kinevezte őt, és sűrűn áthelyezte egy járásról a másikra szükség esetén. Ekkor már nem létezett az alszolgabíró. A főszolgabírót gyakran többször egymásután választották meg, és ha helyesen, tiszteségesen, igazságosan tevékenykedett, akár évtizedekig lehetett annak a járásnak a főszolgabírája. Gyakori jelenség volt az, hogy a frissen lediplomázott jogász szerzett szolgabírói állást, és
Ők közölték a [[Helytartótanács]] és a [[vármegye]] rendeleteit a községekkel és felügyelték a végrehajtást. Saját [[karhatalom]]mal rendelkeztek. Erős beleszólásuk volt a községi ügyekbe. A tisztség elnevezése a közigazgatás II. világháború utáni átszervezésekor ''járási főjegyző''re változott, majd a [[tanácsrendszer]] [[1950]]-es létrehozásával szűnt meg.
| |||