„Frank Zappa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB |
a →1980-as évek: linkek javítása |
||
38. sor:
== 1980-as évek ==
[[Fájl:Peter Occhiogrosso - Az igazi Frank Zappa könyv.jpg|200px|balra]]
Gitárjátéka új dimenziók felé nyílt meg: az 1979-es [[Sheik Yerbouti]]n hallható Yo' Mama megsejtette az elkövetkező extravaganciákat. [[Ike Willis]] személyében Zappa megtalálta azt az énekest, aki megértette, hogy az intim érzelmi kötődésnek és az ironikus távolságtartásnak milyen keverékét kívánja, és ezt bőségesen meg is mutathatta a három részes [[Joe’s Garage]] lemezen. A 70-es évek közepén a filozófiai elméletek és a zenekari mókák iránt tanúsított érdeklődését a zene fokozódó politikussága váltotta fel. A [[Tinseltown Rebellion]] és a [[You Are What You Is]] a fundamentalista jobboldal térnyeréséhez fűzött megjegyzéseket, s nem mellesleg olyan nagyszerű zenészek játékát élvezhetjük rajtuk, mint [[Ruth Underwood]] méltó utódja, az ütős [[Ed Mann]], a "mindent lejátszó", és Zappa legbonyolultabb zenei elképzelésit is játszi könnyedséggel kottába író [[Steve Vai]], valamint az énekesként Zappa őrültségeiben méltó társ billentyűsök, [[Tommy Mars]] és [[Robert Martin]]. 1982-ben sláger lett a Valley Girl, melyben Zappa lánya, Moon Unit a pénzes hollywoodi csemeték beszédmódját parodizálta. Ugyanebben az évben egy New York-i koncerten megszervezte Varese zenéjének előadását. A [[Ship Arriving Too Late to Save a Drowning Witch]] címadó szerzeménye megmutatta, hogy Zappa nem veszítette el érdeklődését az összetett zenék komponálása iránt, és ezt megerősítette 1983-ban a [[London Symphony Orchestra Vol. 1 & 2|London Symphony Orchestrával]] felvett komoly zenekari darabok kiadásának sorozata. 1984-ben különösen termékeny volt: a neves francia zeneszerző, [[Pierre Boulez]] Zappa szerzeményeit vezényelte a [[Boulez Conducts Zappa: The Perfect Stranger|The Perfect Strangers]]-ön, kiadta a [[Them or Us]]-t, egy olyan rocklemezt, mely tovább fokozta brutálisan inventív gitárjátékának hatását, megjelentette a [[Thing-Fish]]-t, ezt a "Broadway-musicalt", ami az AIDS-szel, a homofóbiával és a rasszizmussal foglalkozott, továbbá előásott egy Francesco Zappa nevű, tizennyolcadik századi zeneszerzőt, és szerzeményeit synclavier-rel rögzítette. A következő évben megjelentetett [[Does Humor Belong in Music?]] és a [[Frank Zappa Meets the Mothers of Prevention]] az Amerikában erőre kapó cenzúrabizottságok ténykedésére adott hatásos választ. A [[Jazz From Hell]] synclavier-darabjai a kísérletező kedvű, amerikai származású [[Conlon Nancarrow]] gépzongorára írt műveihez állnak közel – ezt Zappa hangminták alkalmazásával és szédítő, "ember által lejátszhatatlan" ritmikai orgiával fejelte meg. Művei '80-as évek beli áradatából feltétlenül megemlítendő még a [[Shut Up ’n Play
Zappa következő hatalmas terve 1988-ban egy 12 tagú együttes formájában öltött testet, mely feldolgozásokat, instrumentális darabokat és új, politikus dalokat játszott (s melynek zenéje a [[Broadway the Hard Way]], a [[The Best Band You Never Heard in Your Life]] és a [[Make a Jazz Noise Here]] című lemezeken hallható). Három hónapnyi próba után lélegzetelállító erővel és precizitással szóltak, de még az első turné során fel is bomlottak. A retrospektív [[You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 1|You Can’t Do That on Stage Anymore]] sorozat mellett Zappa legnépszerűbb kalózlemezeit is kiadta a [[Beat the Boots]] sorozat formájában. Csehszlovákiában, ahol hosszú időn keresztül a kulturális underground hősének számított, az ország Kulturális Nagykövetének nevezték ki. [[Demszky Gábor]] meghívására 1991 nyarán a Budapesti Búcsú díszvendége – még ezévben bejelentette, hogy a 92-es amerikai elnökválasztás során független jelöltként indulni kíván (és ezért azonnal halálos fenyegetéseket kapott), de novemberben a lánya megerősítette, hogy prosztatarákban szenved.
| |||