„Warcraft III: Reign of Chaos” változatai közötti eltérés

Az éj elf papnő ''Tyrande Whisperwind'' felderítői figyelmeztetik őt, hogy szeretett erdeikbe betolakodó idegenek, az emberek és az orkok szövetségben állnak egymással. Tyrande népét nagyon megviselte Cenarius halála, ezt pedig megakartál bosszulni, de a helyi ''furbolg''-ok segítséget kérnek tőlük, mert érzik, a démoni mágia egyre inkább felemészti a környéket. Az éj elfek és a furbolgok közös erővel legyőzik az ember-ork szövetség táborát, ám hamarosan megjelenik a Lángoló Légió és szolgája, az élőhalott ''Scourge'' ("Csapás"), akik mindenkit megtámadnak. Tyrande hamar ráeszmél, hogy most nem vehetik fel a harcot ősi ellenségeikkel, a démonokkal szemben, ezért visszavonulnak erdeik mélyére. Azonban nem bujkálhattak sokáig, Archimonde felfedezi őket, és elmondja a papnőnek, hogy a Légió harmadik inváziója ezúttal sikerrel fog járni, és felégeti ezt a világot. Tyrande még a rejteket nyújtó éjszaka alatt megszervez egy kisebb sereget, akik nappalra megtámadják a közeli élőhalott bázist, amely mögött rátalál parancsnokára, ''Shandris Feathermoon''-ra. Tyrande elmondja, hogy a Légió visszatért és ezért azonnal fel kell ébreszteni az évezredek óta mély álomban lévő [[Druida|druidá]]kat. A papnő ''Moonglade'' felé veszi az irányt, ahol megszerzi őrzőitől Cenarius kürtjét ''(Horn of Cenarius)'', majd annak erejével felébreszti álmából szerelmét, a druida ''Furion Stormrage''-et. A druida hamar falényeket idéz a közeli élőhalottakkal szemben, majd párjával együtt igyekeznek felébreszteni a többi druidát is. Először a "Karom druidáit" ''(Druid of the Talon)'' keltik fel önkéntese álmukból, ám eközben kénytelenek elpusztítani a démoni rontástól megfertőződött erdőlakókat is. Ezután a "Mancs druidáit" ''(Druids of the Claw)'' keresik meg, miközben Tyrande még tovább megy, és a hegy mélyén fogságban tartott ''Illidan''-t is kiakarja szabadítani, ám annak testvére, Furion ebben nem támogatja, ezért a papnő a hozzá hűséges harcosaival bemerészkedik a börtönbe. A börtönbe rengeteg ellenséges lénnyel kerülnek összetűzésbe, a druidák pedig medveformájuk miatt elvadultak, ezért Illidan kiszabadítása után csak Cenarius kürtjének hangjára nyugodnak meg, és nyeri vissza elf elméjüket, így csatlakozhatnak a Légió elleni háborúhoz. Furion egyáltalán nem örül annak, hogy testvére kiszabadult, ám Illidan ennek ellenére mégis felajánlja segítségét a démonokkal szemben, hiába is árulta el őket több ezer évvel ezelőtt. Ezután Illidan a hatalmas erdőség nyugati felé veszi az irányt, ahol szembetalálkozik Arthas-szal, aki egy rövid párbaj után elmondja, hogy ''Tichondrius'' felelős az erdők megfertőzéséért, aki egy nagy erejű ereklye, Gu'dan koponyájával ''(Skull of Gul'dan)'' mocskolja be azokat. Illidan rögtön megszervezi az egykori ork boszorkánymester ("warlock") maradványának megszerzését, az azt védelmező szatírok legyőzése után "felemészti" a koponyából áradó démoni mágiát, amelynek köszönhetően hatalmas erőre tesz szert. Az újonnan szerzett erejével a démonná vált Illidan már könnyen legyőzte Tichondrius-t, ám amikor újra találkozott testvérével, hogy beszámoljon a démoni rontás megszűnéséről, Furion száműzte őt az éj elfek földjéről. Furion a legutóbbi éjszaka egy különös álmot élt át, ahol egy nagy holló vezette őt oda, ahol éppen most Tyrandé-val közösen állnak. Hamarosan a semmiből megjelent Thrall, az új Ork Horda hadvezére, és Jaina, Lordaeron emberi túlélőinek vezetője, akik szintúgy ezt a látomást élték át. Furion ellenségesen fogadta őket, ám hamar megjelent a színen Medivh, és elmondta, hogy a sors akarta ezt. Medivh elmesélte, hogy évekkel korábban -az Első háború ''(First War)'' előtt- maga is a Légiót szolgálta, amikor átjárókat nyitott ''Draenor'' és Azeroth között, ahonnan elözönlötték a démoni átoktól megrontott orkok az emberi királyságokat, és felelősnek érzi magát azért, hogy visszatérve az élők közé, egyesítse a halandó fajokat azok ellen, akik minden életet el akarnak pusztítani. Medivh sikerrel egyesítette az embereket, az orkokat és az éj elfeket, hogy közösen megvédelmezzék az éj elfek szent [[Égig érő fa|világfá]]ját, a ''Nordrassil''-t. Furion ugyanis rájött, a Légió több ezer évvel az "Ősök háborúja" ''(War of the Ancients)'' után továbbra is kapcsolatba áll Hyjal-hegyének csúcsát álló óriásfa alatt elterülő mágikus forrással, amelyet az akkori háború során megfertőztek. Ezt a mágikus forrást akarják végre megszerezni, hogy annak erejével megállíthatatlanná válljanak. Tyrande, Thrall és Jaina bázisokat hoztak létre a hegy oldalán, hogy feltartsák a Légió és a Csapás egyesített támadóhullámait mindaddig, amíg elég erőt nem gyűjt össze Furion. Először az ork, utána az ember bázisa esik el, és bár a túlélőket biztonságban elteleportálják, Archimonde végül mégis eléri a fát védelmező éj elf kaput, ezzel felkészítve Furion csapdáját az aktiválásra. A Légió főparancsnoka megpróbálja elnyelni a Nordrassil erejét, amikor Furion megfújja Cenarius kürtjét, ezzel előhívva Kalimdor mélyén élő többezertöbb ezer ősszellemet. A szellemek hamarosan körbefogják Archimonde testét, majd felrobbanásukkal rövid agóniát követően elpusztítják őt, felégetve a környező erdők nagy részét is. A szent fa szerencsére túlélte a robbanást, ám a továbbiakban már nem lesz képes biztosítani az éj elfek halhatatlanságát.<ref>{{cite web|url=http://wow.gamepedia.com/Eternity's_End|author=Mikk38024 (Wowpedia)|title=Eternity's End|accessdate=2006-07-04|date=2016-01-21}}</ref>