„Muhi csata” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam 89.132.139.47 (vita) szerkesztését (oldid: 17567197) |
|||
9. sor:
[[Fájl:Battle of Muhi.jpg|bélyegkép|400px|A muhi csata vázlata]]
A mongol vezérek látva, hogy a magyarok csak védelemre gondolnak, támadólag léptek fel. [[április 11.|Április 11-én]] éjjel megtámadták a hidat. A hídon azonban csak korlátozott számban lehetett átjutni, így viszont a hidat kisebb egységekkel is biztonságosan lehetett védeni. Egy orosz szökevény elárulta a mongolok tervét, így [[Kálmán herceg]], a király öccse és [[Csák Ugrin kalocsai érsek|Ugrin érsek]] a hídon már átvonulni kezdő mongol csapatokat heves csatában visszanyomta. A mongolok ezért visszavonultak a folyó
A [[Templomos Lovagrend|templomos lovagok]], Kálmán herceg és Ugrin érsek dandárjaikkal kétségbeesett hősiességgel harcoltak, de a templomosok mind egy szálig elestek, Kálmán és Ugrin súlyosan megsebesülve kénytelen volt visszavonulni. A tatárok ekkor felgyújtották a tábort, a fejetlenség általános lett. Mindenki igyekezett menekülni. Egyesek áttörtek a mongolok sorain, de a legtöbben azon a kapun igyekeztek menekülni, melyet a mongolok soraik között szándékosan nyitottak, nehogy a magyarok nagy tömegét a végső kétségbeesésig ingereljék. A küzdelem ennek ellenére egész nap tartott, a tábor védelme még a folyamatosan menekülők nélkül is elég erős lehetett, mert Dzsuvajní perzsa történetíró (1226-1283) szerint a királyi sátor mongolok általi elfoglalása után sem szűnt meg a harc, a magyarok ellenállása, sötétedésig még így sem került teljesen a mongolok kezébe a tábor.<ref>„''Mikor a királyi sátor leomlott, a kelár seregének rettegés költözött a szívébe, és menekülni kezdett. És abból a seregből senki nem menekült meg, és az a terület is behódolt nekik. Ez volt egyik legnagyobb tettük és legkeményebb csatájuk''.” Katona Tamás (1981), 63. o.</ref> A [[Pest (történelmi település)|Pest]] felé vezető országúton igyekeztek a legtöbben menekülni. Az irgalmat nem ismerő erélyes üldözés azonban, amely a mongol [[hadviselés]]nek, éppúgy, mint a régi magyarok harcmodorának egyik jellemző vonása volt, teljessé tette a magyar hadsereg vesztét. Igen kevesen tudtak menekülni a vérfürdőből.
|