„Muhi csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam 89.132.139.47 (vita) szerkesztését (oldid: 17567197)
9. sor:
 
[[Fájl:Battle of Muhi.jpg|bélyegkép|400px|A muhi csata vázlata]]
A mongol vezérek látva, hogy a magyarok csak védelemre gondolnak, támadólag léptek fel. [[április 11.|Április 11-én]] éjjel megtámadták a hidat. A hídon azonban csak korlátozott számban lehetett átjutni, így viszont a hidat kisebb egységekkel is biztonságosan lehetett védeni. Egy orosz szökevény elárulta a mongolok tervét, így [[Kálmán herceg]], a király öccse és [[Csák Ugrin kalocsai érsek|Ugrin érsek]] a hídon már átvonulni kezdő mongol csapatokat heves csatában visszanyomta. A mongolok ezért visszavonultak a folyó túl partjántúlpartján lévő szálláshelyükre, a magyarok pedig a saját táborukba vonultak nagy elégedettséggel, abban a hitben, hogy megnyerték a csatát. Kisebb őrséget hagytak a hídnál. Batu főserege hajnalban újra támadott, de most már kőhajító gépeket is bevetett a folyó túlpartján az első sikertelen mongol támadás során igen eredményesen működő, a mongoloknak nagy veszteséget okozó magyar számszeríjászok elűzése, távoltartása érdekében. A mongol támadás most is a hídon kezdődött, de ezalatt a [[Szubutaj]] által vezetett mongol csapatok a jobbszárnyon a Sajón gázlót találtak, amin átkeltek. A magyar seregnek ekkor már kétirányú támadást kellett kivédenie, így Batu főerői egyre nagyobb számban tudtak átkelni a hídon. Kálmán herceg és Ugrin érsek vezette magyar seregek, a templomosokkal az oldalukon sikerrel vették fel a harcot Batu ellen. A csata végkimenetelét végül a mongol erők jobbszárnyán érkező Szubutaj lovas egységei fordították a mongolok felé. A jobb szárny késedelmes érkezéséig jelentős veszteségeket szenvedtek a mongolok, a kínai évkönyvek szerint Batu már fontolóra vette csapatai visszarendelését a veszteségek miatt. Itt lelte halálát Batu páncélos testőrségének 30 tagja, valamint hadnagyuk, Bakatu is.<ref>„''Bizonyára ez alkalommal esett el a mongol fővezér egyik igen kedves embere és hadsegéde, Bahatu (Bátor) és 30 embere, amiről a kínai évkönyvek is említést tesznek''.” [[Bánlaky József]]</ref><ref>„''Batu serege a hídnál harcolt, de visszaszorították, és vértesei közül harminc embert veszített. Odaveszett egyik vezére, Bakatu is''.” Katona Tamás: ''A tatárjárás emlékezete''. Bp., 1981, 83. o. (A Jüan-dinasztia története/120. tekercs (Részlet Szübeetej életrajzából))</ref> Reggel 7 óra körül a most már minden oldalról körülfogott magyar táborra [[nyílzápor]]t zúdítottak a mongolok. A magyar táborban irtózatos zavar keletkezett. A szűk téren a katonák lépten-nyomon a sátrak kötelékeibe botlottak, lehetetlen volt harci rendbe állni; a kivonulást a táborból a mongolok nyílzápora tette lehetetlenné. Rendes ütközetről szó sem lehetett, csak kisebb fegyelmezett csapatok próbálhatták meg a táborból kirohanva áttörni vagy visszaszorítani a tatárok gyűrűjét.
 
A [[Templomos Lovagrend|templomos lovagok]], Kálmán herceg és Ugrin érsek dandárjaikkal kétségbeesett hősiességgel harcoltak, de a templomosok mind egy szálig elestek, Kálmán és Ugrin súlyosan megsebesülve kénytelen volt visszavonulni. A tatárok ekkor felgyújtották a tábort, a fejetlenség általános lett. Mindenki igyekezett menekülni. Egyesek áttörtek a mongolok sorain, de a legtöbben azon a kapun igyekeztek menekülni, melyet a mongolok soraik között szándékosan nyitottak, nehogy a magyarok nagy tömegét a végső kétségbeesésig ingereljék. A küzdelem ennek ellenére egész nap tartott, a tábor védelme még a folyamatosan menekülők nélkül is elég erős lehetett, mert Dzsuvajní perzsa történetíró (1226-1283) szerint a királyi sátor mongolok általi elfoglalása után sem szűnt meg a harc, a magyarok ellenállása, sötétedésig még így sem került teljesen a mongolok kezébe a tábor.<ref>„''Mikor a királyi sátor leomlott, a kelár seregének rettegés költözött a szívébe, és menekülni kezdett. És abból a seregből senki nem menekült meg, és az a terület is behódolt nekik. Ez volt egyik legnagyobb tettük és legkeményebb csatájuk''.” Katona Tamás (1981), 63. o.</ref> A [[Pest (történelmi település)|Pest]] felé vezető országúton igyekeztek a legtöbben menekülni. Az irgalmat nem ismerő erélyes üldözés azonban, amely a mongol [[hadviselés]]nek, éppúgy, mint a régi magyarok harcmodorának egyik jellemző vonása volt, teljessé tette a magyar hadsereg vesztét. Igen kevesen tudtak menekülni a vérfürdőből.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Muhi_csata