Győr visszafoglalása

Győr visszafoglalására 1598-ban került sor. A pontos dátum nem egyértelmű, egyes források szerint március 29-én került sor a csatára, a magyar források azonban március 28-ra virradó éjjelre teszik a csata pontos időpontját. A csata során a sikerült visszafoglalni az 1594 óta török fennhatóság alatt álló győri várat és ezáltal biztosítani Bécs biztonságát.

Győr visszafoglalása
Konfliktus	Tizenöt éves háború
Időpont	1598. március 28
Helyszín	Magyar Királyság, Győr
Eredmény	magyar és habsburg győzelem az oszmán-törökök felett
Szemben álló felek
Magyar Királyság Habsburg Birodalom  Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Adolf von Schwarzenberg Pálffy Miklós Ali bég
Szemben álló erők
4000-5000 3000-4000
Veszteségek
400 halott 500 sebesült 1700 halott
Térkép
Győr visszafoglalása Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 41′ 03″, k. h. 17° 38′ 04″47.684166666, 17.634444444
A Wikimédia Commons tartalmaz Győr visszafoglalása témájú médiaállományokat.

Előzmények

Győr ostroma 1594-ben

A Tizenöt éves háború során a Habsburg Birodalom és támogatói az Oszmán Birodalom ellen vívott több csatát. A konfliktus kezdetén III. Mehmed oszmán szultán kisebb portyákat folytatott, azonban az egyre kiélesedő viszályok végül is egy huzamosabb ideig tartó háborúvá váltak. A harcok kezdetén a török seregek fontosabb győzelmeket arattak, ezek egyike Győr elfoglalása volt 1594-ben. A várat július 31–szeptember 29 között 61 napig védték, azonban a reménytelen helyzetet belátva Ferdinand Hardegg feladta a várat szabad elvonulás fejében. Súlyos árulása és gyávasága miatt azonban kivégezték. Tette súlyos következményekkel járt, ugyanis a vár közel állt Bécshez, ami miatt veszélyes volt a birodalom fővárosára, hiszen innen az akadálymentes utánpótlást is biztosítani tudták a törökök az esetleg Bécs ellen irányuló ostrom idejére. Mindemellett Győr esetleges visszafoglalása is emberpróbáló feladatnak tűnt, mivel a hatalmas védelmi arzenállal ellátott vár hosszú ideig képes volt ellenállni az esetleges rohamoknak.

1597–1603 között a háború második fele a Habsburg Birodalom és szövetségesei számára hozott számottevő sikereket. Bár már 1595-ben, Erdély belépését követően Visegrádot és Esztergomot is sikerült visszafoglalni, Győr visszafoglalására kísérletet csak 1597-ben tett III. Miksa osztrák főherceg, miután sikert aratott és bevette Pápát. Azonban szembe került volna III. Mehmeddel, ezért inkább kitért a harc elől.

1597-ben Pálffy Miklós Tata bevételekor egy új találmányt, a petárdát alkalmazta. Ez valójában egy erős robbanószer volt, amit a várkapura helyezve fel lehetett robbantani, ezzel szabad utat nyitva az ostromlóknak a várba való bejutásra.

A csata

Miután sikeresnek bizonyult az új találmány, a petárda, 1598-ben Adolf von Schwarzenberg és Miksa főherceg is egyetértett abban, hogy meg kell próbálni visszaszerezni Győrt. 1598-ban az országgyűlésen megszavazott nagyobb adóból származó jövedelmet is a vár visszafoglalására szánták. Bár az ütközetet későbbre tervezték, Adolf von Schwarzenberg már márciusban tervezni kezdte az ütközetet és előkészületeket hajtott végre.

Március elején a harci eszközöket Komáromba úsztatta, a hónap végére pedig Pálffy Miklós és Don Lopez is megérkezett, így a haderő 4-5 ezer főre emelkedett. A várat akkor jelentős létszámú sereg védte, 3-4 ezer fő. A várat március 28-ra virradó éjjelen támadták meg. Hasonlóan a Tatán bevetett taktikához, itt is petárdákkal akarták betörni a kaput, azonban a két robbanószer közül csak az egyik működött, de ez is elég kárt okozott ahhoz, hogy a várkapun bejuthassanak.

Az álmukból felriadt várvédők azonban nem hőköltek vissza, hanem ellenálltak a támadóknak, maga a várparancsnok, Ali bég is testőrei élén vette fel a küzdelmet a behatolókkal. A helyzet végül olyannyira kedvezőtlenné vált a támadók számára, hogy Pálffy Miklós, aki a várkaput biztosította az esetleges török felmentő sereggel szemben, végül is huszárait le kellett szállítsa lovaikról és a várban küzdők segítségére kellett sietnie. A túlerőbe került támadók így most már sikeresen visszaszorították a török várvédőket, a janicsárok egészen a Szentdombi bástyáig vonultak vissza, ahol végső kétségbeesésükben ketten felrobbantották a lőporraktárat, ezzel nagyjából 500 harcos, védő és támadó egyaránt, vesztette életét.

Azonban már ez sem tudott semmit sem változtatni a csata végkimenetelén, mely a támadók győzelmével és a vár visszafoglalásával ért véget. A csata során a török sereg részértől 1700 holtat számoltak, emellett 500-an estek fogságba, a támadók ellenben ennél kevesebb embert vesztettek, csupán 400-at, ám további 500 harcos megsebesült.

Forrás

• Mitták Ferenc: Várostromok a magyar történelemből, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2008, ISBN 963-5963-38-6
• Rubicon történelmi magazin