„Richard Nixon” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Richárd?? |
||
90. sor:
A [[Az Egyesült Államok Kongresszusa|Kongresszus]] demokratái azonban ekkor már meg voltak győződve arról, hogy az elnöki hatalom túlságosan megnövekedett az utóbbi években. „Császári elnökség”-ről beszéltek, és a Szenátus elnöki kampánytevékenységet vizsgáló bizottsága (amit hamarosan Watergate-bizottságnak neveztek) 1973 februárjától hozzálátott a történtek feltárásához. Ezzel egy időben kényszerült lemondásra [[Spiro Agnew]] alelnök, mert kiderült, hogy vesztegetési pénzeket fogadott el. Nixon egyre jobban belebonyolódott saját hazugságaiba, megtagadta a Fehér Házban lezajlott beszélgetéseket rögzítő magnófelvételek kiszolgáltatását, elrendelte az ügyet tanulmányozó vizsgálóbíró leváltását, majd amikor az igazságügy-miniszter erre nem volt hajlandó, elfogadta az ő és helyettesének lemondását is. Az újságok 1973 őszén már minden idők legsúlyosabb alkotmányos válságáról cikkeztek, egyre többen követelték, hogy helyezzék vád alá az elnököt, a [[Time magazin]] pedig lemondásra szólította fel. Nixon végül a vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátotta a szalagokat, amelyek közül kettő elveszett, ezért mindenki azt hitte, hogy megsemmisítette a bizonyítékokat. 1974 elején adócsalással is megvádolták, pedig csak annyi történt, hogy a Nemzeti Levéltárnak átadott irataiért túlságosan nagy adóengedményt kért.
Mindezen vádak (a hazugságok, az igazságszolgáltatás megakadályozásának szándéka, a bizonyítékok visszatartása, az igazságügyi tisztviselők elbocsátása, a pénzügyi szabálytalanságok) külön-külön vitathatóak és magyarázhatóak voltak, együttesen azonban megsemmisítő hatást gyakoroltak. 1974 júniusának végén a Kongresszus konzervatív republikánusai is bejelentették, hogy nem ellenzik az elnök vád alá helyezését. Augusztus 1-jén Nixon úgy döntött, hogy lemond. [[Henry Kissinger]] külügyminiszter így vigasztalta: ''„A történelem máshogy fog bánni Önnel, mint kortársai!”'' Augusztus 9-én mondott le, és a Fehér Ház kertjében a haditengerészet helikopterének lépcsőjéről intett búcsút utódjának, [[Gerald Ford]]nak.
=== Későbbi megítélése ===
| |||