„Pierre Boulez” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Valós idejű, valós időben különírva (kézi botszerkesztés) |
||
23. sor:
== Életpályája ==
Matematikai tanulmányok után 1942-ben Párizsba költözött. Két évvel később a Conservatoire-on [[Olivier Messiaen]] osztályába került. Itt zeneszerzést, analízist, René Leibowitz vezetésével dodekafon technikát tanult. 1946-ban a Renaud-[[Jean-Louis Barrault|Barrault]] színtársulat zenei vezetője lett, ekkor írta első műveit (''Szonatina'' fuvolára és zongorára, ''1. zongoraszonáta'', ''Le visage nuptial'' énekhangra és kamaraegyüttesre). A szeriális technikával való megismerkedése után számos, az 50-es évek zeneszerzői gondolkodását alapvetően meghatározó művet írt (''Structures I-II.'' két zongorára, ''Le marteau sans maitre'' énekhangra és kamaraegyüttesre, ''Pli selon pli'') Ezekben a művekben a szeriális gondolkodást a zene valamennyi összetevőjére kiterjesztette. Később a véletlen alkalmazása foglalkoztatta, e tárgyban írt ''Alea'' című cikke nyomán terjedt el az aleatória kifejezés. Az [[IRCAM]] (Akusztikai/zenei kutatások intézete) megalapításával (1974) a ma használatos valamennyi zenei technológia (elektroakusztika, informatika, akusztikai kutatások, hangszerépítés) integrációjára törekedett. ''Répons'' című műve a számítógépek, a
1953-tól 1967-ig a Domaine Musical nevű párizsi kortárs zenei hangversenysorozat vezetője volt. 1966-ban vezényelt először [[Bayreuth]]ban, itt számos nagy sikerű produkció fűződik a nevéhez (többek között a Ring [[Patrice Chéreau]] rendezte jubileumi előadása). 1969-ben vezényelte először a New York-i Filharmonikusokat, ennek a zenekarnak 1971 és 1977 között a vezető karmestere volt.
1977-ben a [[Pompidou központ]] mellett működő IRCAM vezetőjévé nevezték ki. Ezt a posztot 1992-ig töltötte be. Ez az intézmény a zenei kutatások mellett az ugyancsak Boulez vezette Ensemble Intercontemporaine (EIC) révén a kortárs zene bemutatásának egyik legfontosabb fóruma. A 20. század zeneirodalmának legfontosabb művei mellett Mahler, Bruckner és Wagner műveinek is kiemelkedő tolmácsolója volt. Irányítása alatt jelent meg [[Anton Webern]] összes műveinek hanglemezfelvétele.
| |||