Főmenü megnyitása

Módosítások

 
==Életpályája==
Szülei Csizmadia István és Takács Zsófia voltak. "1871 március 10-én este 10 órakor születtem a sámsoni, (Most Hódmezővásárhely-Kutas) állomáson, ahol apám vasúti őr volt."<ref>Csizmadia Sándor önéletrajz - Száz Magyarok Könyve VII kötet - Légrády Kiadása, Budapest, 1915.</ref> -írta önéletírásában. Négy elemit Orosházán járta ki, és elmondása szerint kitűnő tanuló volt. Az apja iparos tanulónak szánta, de ő napszámosnak állt, mások közmunkáját szolgálta le fiatalon krajcárokért. Tizenöt esztendősen béresnek állt a hódmezővásárhelyi pusztán, ahol leginkább, mint hírhedt verekedő tűnt ki legénytársai közül. Tizennyolc évesen katonának állt Békéscsabán, ahol káplár lett. Munkásokkal akkor találkozott először (1891), amikor a tüntető békéscsabai munkások ellen kivezényelték az oszlatáshoz, a zavargások idején. Három év katonáskodást követően visszatért szülőföldjére, s megházasodott. Mint házas ember uradalmi csőnekcsősznek állt, amelyet már csak akkor hagyott ott, amikor írásaival tudta a megélhetését biztosítani. Először csak be-bejár Orosházára, ahol megismerkedett az akkor még titkos földalatti mozgalomként működő szocialistákkal, amelyeknek hamarosan a vezér alakjává lett ott [[Orosháza|Orosházán]]. Később családostól Orosházára költözött. Első írása 1894-ben jelent meg a Népszava hasábjain. A közben legális párttá alakuló szocialisták Budapestre hívták vezetőnek. Munkát a Népszavát is előállító nyomdában kapott, majd az erős festékszag, és oldószerek kikezdvén egészségét, címszalagírónak helyezték el a kiadóhivatalban. Felesége és addigra már két fia ez idő alatt Orosházán élt.
 
1896-ban egy szókimondó cikkéért négy havi államfogházra ítélték, amelyet Szegeden töltött ki. Szabadulását követően a ''Földmívelők Lapja'' szerkesztője lett 1897-ben. Még ebben az évben a lap címét javaslatára ''Világszabadság''-ra változtatták. 1898 tavaszán egy [[Népszava|Népszavában]] megjelent újságcikke miatt kiutasították Budapestről, s visszatért Orosházára, ahonnét tovább írta, egyre vitriolosabb hangú lázító írásait a Népszavának. "Többrendbeli cikkírása" miatt néhány hónap elteltével két év állami fogházbüntetést kapott, amelyet később jó magaviseletére való tekintettel, tizennégy havi közönséges fogházbüntetésre enyhítettek. Első időben a váci fogházban, később Rákoson a gyűjtőfogházban töltötte le büntetését. 1900-ban, szabadulását követően a Népszava belső munkatársa lett, és öt esztendőn keresztül dolgozott napi cikkekkel, írásokkal itt. 1904-ben a korábban betiltott újság, a Világszabadság újraindítását kezdeményezte, amelynek átvette a főszerkesztését. Több mint tíz éven át szerkesztette a lapot. 1906-ban megalakult politikai párt, a Földmunkások Szövetségének lett - kezdetben - a pártvezetőségi tagja, később elnöke. Önmagáról büszkén vallotta, hogy "a magyarországi szocialista költészet számára ő vágta először az utat". Az első magyar szocialista költő volt, aki verseiben a proletár-forradalmat hirdette. Ugyanakkor ellenezte, hogy a [[Népszava]] a "polgári" [[Ady Endre|Ady]]tól verseket közöljön. Miután a szegények, a nincstelenek életét élte, átélte, szókimondó módon képviselte is, egy erre kevésbé fogékony társadalmi közegben, az úri Magyarországon, ahol ez időkben a szegénység miatt "kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk"<ref>József Attila: Hazám c. vers két sora</ref>.