Főmenü megnyitása

Módosítások

pro memoria
1360 tájékától rendszerint itt tartotta a gyűléseit Máramaros megye, amelynek 1558-ban már állandó székháza volt a városban.
 
A [[15. század]] végétől kezdve számottevő értelmiségi réteg jelent meg, főleg sókamarai hivatalnokok és más királyi tisztviselők. A [[reformáció]] során a város a református hitre tért.
 
A [[16. század]] végétől kezdődően a lakosság nagy többsége nemeslevelet szerzett, s nemessége 1618-ra külön közösséggé szerveződött.
 
1730 körül letelepedett itt a [[piarista rend]], de a katolikusok száma csak lassan emelkedett.
 
A [[piaristák]] által nyitott gimnázium, valamint az egykori városi iskolából kialakult református kollégium az egész megye vezető oktatási intézményeinek számítottak.
 
[[1918]]-ig, majd [[1940]]-től [[1944]]-ig újra Magyarország része, [[Máramaros vármegye]] székhelye (nem volt része az [[1939]]-ben felállított [[Máramarosi közigazgatási kirendeltség]]nek). A városba a [[második bécsi döntés]]t követően, 1940. [[szeptember 5.|szeptember 5-én]] vonult be a honvédség; a bevonulás előtt felfegyverzett román polgári személyek és katonák raboltak és erőszakoskodtak.<ref>{{opcit |név=Ablonczy |év=2011 |oldal=54, 59}}</ref> Máramarossziget volt az első visszatért észak-erdélyi város, lévén a Tisza túlpartja 1918 óta újra Magyarországhoz tartozott, így a határ mentén felsorakozott honvédcsapatok itt kezdték meg az átkelést az erdélyi bevonulás első napján.
[[1944]]. [[október 17.|október 17-én]] szovjet kézre került. Ezt követően itt „működött” a kommunista éra egyik hírhedt börtöne, átnevelő (értsd megsemmisítő) táborként.<ref>[http://www.3szek.ro/load/cikk/69922/hatalomatvetel_es_a_szellemi_elit_lefejezese_a_kommunista_diktatura_aldozatainak_emlekhaza_2 Hatalomátvétel és a szellemi elit lefejezése]</ref>
[[1944]]. [[október 17.|október 17-én]] szovjet kézre került.
 
== Népesség ==