„Kínai filozófia” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Konfuciusz a nemes emberrel mindig szembeállította a kicsinyes, alantas embert. De neveléssel mindenki számára elérhető a tökéletes állapot. Hisz az ember születésekor már rendelkezik az erény alapjaival, csak kell segíteni neki, hogy kibontakozzon.
A konfucianizmusnak összesen 13 klasszikus szent könyve van. Közülük 9 alap- vagy főmunka a legnagyobb jelentőségű, ezeknek ismeretét [[Kína|Kínában]] kötelezővé tették minden írástudó és művelt ember számára. E 9 mű: az [[Négy könyv és öt klasszikus|''Öt klasszikus'']] és a [[Négy könyv és öt klasszikus|''Négy könyv'']]. A ''Négy könyv'' foglalja magába a konfucianizmus megalapítóinak nevéhez fűzött legfontosabb műveket: ''[[Beszélgetések és mondások]]'', [[Meng-ce (könyv)|{{kínai|''Mengzi''|''Meng-ce''}}]],''[[A nagy tanítás]]'' és a ''[[A közép mozdulatlansága]]''.
 
== Legizmus ==
{{Bővebben|Legizmus}}
A '''legizmus''' (kínaiul: 法家; {{kínai|[[pinyin]]|[[pinjin]]}}: ''fǎjiā''; magyar népszerű: ''fa-csia'') a kínai filozófiai iskolák egyik jelentős irányzata, amely a [[Hadakozó fejedelemségek kora (Kína)|Hadakozó fejedelemségek]] idején, az i. e. 4. században alakult ki. A legizmusnak nem volt egy, név szerint ismert megalkotója. Jelentősége abban áll, hogy elsőként vetette el mind a [[konfucianizmus|konfuciánus]] és [[motizmus|motista]] rítusokat és erény-koncepciót, mind a [[taoizmus|taoista]] spontaneitás-fogalmat, továbbá általában a merev hagyományokra épülő államhatalmat. A legizmus alapvető célja az volt, hogy az állam kormányzását egy objektív (nem személy-, érdek- vagy szokás-függő) mérce alapján valósítsa meg, amelyből az egyén – az uralkodót is beleértve – szubjektív szempontjait teljesen száműzik, és helyette egy objektivitásra törő írott törvénygyűjtemény és egy hatékonyan működő intézményrendszer váljon a kormányzás alapjává.
 
== Buddhizmus ==
A [[buddhizmus]] az ókori [[India|Indiában]] alakult ki, megalapítójának a ''[[Sákja]]'' nemzetségbeli indiai fejedelem fiát [[Gautama Sziddhártha|Gótama Sziddhárthát]] tartják, aki megvilágosodását követően, Buddhává válva hirdetni kezdte tanításait.
A buddhizmus i. sz. 50 körül jelent meg [[Kína|Kínában]], s az elkövetkező száz év során Indiából és Közép-Ázsiából buddhista szerzetesek érkeztek és telepedtek meg itt. Ez az időszak a [[Han-dinasztia]] hanyatló korszaka volt, amikor a társadalmi, gazdasági és politikai válság jó termőtalaja volt az új vallásnak. Az elmúlt évszázadok alatt a kínai buddhizmus némiképpen átalakult, és az eredeti kínai természetvallásokkal elegyedve újabb vallási irányzatok alapjává vált.
 
== Legizmus ==
{{Bővebben|Legizmus}}
A '''legizmus''' (kínaiul: 法家; {{kínai|[[pinyin]]|[[pinjin]]}}: ''fǎjiā''; magyar népszerű: ''fa-csia'') a kínai filozófiai iskolák egyik jelentős irányzata, amely a [[Hadakozó fejedelemségek kora (Kína)|Hadakozó fejedelemségek]] idején, az i. e. 4. században alakult ki. A legizmusnak nem volt egy, név szerint ismert megalkotója. Jelentősége abban áll, hogy elsőként vetette el mind a [[konfucianizmus|konfuciánus]] és [[motizmus|motista]] rítusokat és erény-koncepciót, mind a [[taoizmus|taoista]] spontaneitás-fogalmat, továbbá általában a merev hagyományokra épülő államhatalmat. A legizmus alapvető célja az volt, hogy az állam kormányzását egy objektív (nem személy-, érdek- vagy szokás-függő) mérce alapján valósítsa meg, amelyből az egyén – az uralkodót is beleértve – szubjektív szempontjait teljesen száműzik, és helyette egy objektivitásra törő írott törvénygyűjtemény és egy hatékonyan működő intézményrendszer váljon a kormányzás alapjává.
 
== Kapcsolódó szócikkek ==