„Gink Károly” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
52. sor:
Olyan munkái, mint a "Fából faragott királyfi" (1976), amely [[Bartók Béla]] színpadi művének vizuális átirata lett, stílusteremtővé váltak. ''"Bartók zenéjét úgy tudtam hűen közvetíteni, hogy ugyanakkor önálló kifejezési módot találtam ki. Ha megmutatnám az eredeti képeket, el sem hinné, hogy a pokoli naturalizmusból mi lett a laboratóriumban"'' - vallotta a művész. Meggyőződése volt, hogy a kép nem a felvételkor készül, hanem a laboratóriumban. A technikai eszközök adott esetben kifejezési formává emelkednek. "Túllépte a fotó határait"- írták akkoriban a könyv fogadtatása kapcsán. ''"A fotó kifejezési formái annyira tágíthatók, mint a festészetiek, vagy a grafikaiak. A felelőssége is azonos a többi művészetével: igazat mondja, ne csak a valódit".'' - mondta Gink.
Több mint 200 önálló kiállítása volt, amelyből jelentős részt vállal a Bartók és Kodály művek érzését felidéző képeinek nemzetközi kiállításturnéja. 52 könyvet illusztrált, több könyvben foglalkozott a kaukázusi népek, Üzbegisztán, Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán világával, de kedvelt volt [[India]], [[Görögország]] kultúrájával foglalkozó könyvei is. Portréfilmet készített vele a Hamburgi Televízió, majd a a Magyar Televízió "A Dunakanyar szerelmese" címmel sugárzott vele készült riport műsort. A magyar televízióban "Változatok Bartók zenéjére" (1978) címmel készült vele, és Keresztury Dezsővel egy beszélgetés az 1976-ban megjelent közös könyvük kapcsán.
[[Fájl:Gink Károly sírja.jpg|thumb|bélyegkép|jobbra|265px|Gink Károly és lánya, Gink Judit sírja a Farkasréti temetőben]]
| |||