„Öbölháború” változatai közötti eltérés

Az iraki csapatok [[1990]]. [[augusztus 2.|augusztus 2-án]], helyi idő szerint hajnali 2 órakor rohanták le a szomszédos [[Kuvait]]ot. Az irakiak egy viszonylag kis hadsereggel támadták meg az olajban gazdag államot, amelynek uralkodója, [[Dzsaber al-Ahmed al-Szabah]] azonnal [[Szaúd-Arábia|Szaúd-Arábiába]] menekült. [[Szaddám Huszein]] iraki elnök azt állította, hogy a bevonulással az al-Szabah ellen készülő felkelést támogatták, ennek azonban ellentmond, hogy az inváziónak ellenálló kuvaitiakat lemészárolták, vagy megkínozták. Az irakiak több száz külföldi foglyot is ejtettek, akiket élő pajzsként használtak iraki és kuvaiti laktanyák és gyárak körül. Őket még a szövetséges támadások előtt szabadon eresztettékengedték.

Az invázió idején [[Irak]] igen súlyos gazdasági problémákkal küszködött, részben az [[Irán]] ellen viselt nyolc év hosszú háború költségei miatt. Huszein azzal vádolta [[Kuvait]]otKuvaitot, hogy az a két ország által közösen birtokolt olajmezőn a kvótán felül kitermelt olajmennyiséggel alacsonyan tartja az olaj világpiaci árát. Emellett [[Irak]] valójában sohasem fogadta el a britek által megrajzolt iraki határvonalat, amellyel létrehozták [[Kuvait]] államot, azt mindig is az ország részének tekintette. Amikor [[Kuvait]] nem volt hajlandó elengedni az [[Iraki–iráni háború|iráni háború]] költségeire felvett kölcsönt, Huszein megtámadta.

Az [[Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa|ENSZ Biztonsági Tanácsa]] elítélte az akciót ([[1990]]. [[augusztus 2.]], 661. számú határozat), és szankciókkal sújtotta [[Irak]]otIrakot. Hosszas sikertelen diplomáciai tárgyalások után [[1990]]. novemberében az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] határidőt adott [[Irak]]nakIraknak, hogy [[1991]]. [[január 15.|január 15-éig]] vonja ki csapatait. Egyben felhatalmazta a nemzetközi koalíciót, hogy „bármilyen szükséges eszközzel” kényszerítsék ki az iraki együttműködést.