„Milan Alexandru Florian” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
19. sor:
Kezdetben hatalmas kísérletező kedv jellemezte grafikáit és festményeit, míg megtalálta a saját egyéni stílusát. Nagyon sokszor hónapokra eltűnt az erdélyi magyar és román falvakban, s csak a festésnek élt. Szülővárosában, ahol az életét leélte, kedvenc tartózkodási helye a [[falu]]-[[múzeum]] volt, az volt az ő nyugalmas [[sziget]]e meg a [[Szent Mihály-templom (Kolozsvár)|Szent Mihály-templom]]. [[zene|Zenész]] öccsének emigrációba vonulása miatt 15 évig ([[1970]]-[[1985]]) nem mehetett ki Romániából, de festményeivel szerepelt a külföldön rendezett román képzőművészeti kiállításokon [[Jugoszlávia|Jugoszláviában]], [[Kína|Kínában]], [[Vietnam]]ban, [[Spanyolország]]ban.
Számos [[románia]]i kiállítása után első átütő sikerét [[1981]]-ben aratta a [[bukarest]]i ''GAMB'' galériában miniatűr festményeivel. A 11×11–15×15 cm-es olajjal és temperával festett [[miniatúra|miniatúrák]] kapóra jöttek a [[város]]i kis lakásokban lakók művészeti igényeinek kielégítésében. Az a szürreális valóság, amely színesen és sokszor apokaliptikus hangulattal átitatva megjelent [[életkép]]eiben, [[tájkép]]eiben, [[csendélet]]eiben és [[arckép|portré]]iban, közel hozta valamennyi romániaihoz az [[erdély]]i tájat, életformát és hangulatot. Az itt és most, de egy kicsit más is, más volt, más lesz, s mindezt festette folyamatosan haláláig. [[Esztétika]]i, [[filozófia]]i, művészetelméleti tanulmányai egyre érettebb, szimbolikus alkotásokat hoztak. Mind [[Románia|Romániában]], mind [[Magyarország]]on, [[Németország]]ban, [[Belgium]]ban sikerrel mutatta be alkotásait. Képei számos állami- és magángyűjteményben megtalálhatóak hazájában és külföldön. A szerző örült annak, hogy képei számos helyen jelen vannak, s sok ember látja azokat, jelesebb alkotásait sem tartotta magánál. Műhelyének falán is leggyakrabban művésztársainak alkotásai voltak láthatók. Mutatja ezt az a fényképe is, melyet az utókornak szánt.<ref>[https://plus.google.com/photos/112681775648546805863/album/5150643956701044225/5155824326911655986 Milan Alekszandru Florian fényképe, melyet az utókornak szánt, a fénykép műtermében készült, melynek falán egyetlen kép sem az övé, hanem a kortárs művészeké.]</ref> S. Muzsnai Magda ezeket írta a festőről és grafikusról a kolozsvári ''Szabadság'' című napilap 2002. április 6-i számában:
<small>"...Milan Floriánnak a 25. kiállítása nyílt meg a Romániai Képzőművészek Szövetsége besztercei galériájában.
Járt-e már Besztercén? — kérdeztem a művészt. Igen — hangzik a válasz —, de mindig ecsettel vagy ceruzával. Így került be a mostani anyagokba besztercei téma is. Próbáltam a régi mesterek, céhek, manufaktúrák városának utolérhetetlen hangulatát felidézni. Ezenkívül hálás témának bizonyult a szennyeződés, erdőn, mezőn, vízben. Persze, nem maradtam hűtlen a csendéletekhez sem — hegyek, völgyek, virágok, kis állatfajok (rákok) szerepeltetésével —, zárta a szűkszavú bemutatást a művész.
A most kiállított anyag teljesen új. Nem is kerülhetett bele régi, mivel Milan Florián hamar megválik tôlük. Miniatúrái népszerűek. Neve Bukaresttől Athénig, Magyarországtól Kanadáig ismert...."</small>
Élete utolsó évtizedében a [[magyarország]]i képzőművészekkel is tartotta a kapcsolatot, több alkotó táborban vett részt: [[Keszőhidegkút]] (1997), [[Vaja]] (1998), [[Gyula (település)|Gyula]] (1999), [[Mártély]] (2000). 2000-ben [[Szeged]]en is járt, ahol [[Szekeres Ferenc (grafikus)|Szekeres Ferenc]] grafikussal találkozott.
| |||