„Derkovits Gyula” változatai közötti eltérés

 

===Dolgos hétköznapok===

Az Ernst Múzeumbeli kiállítás sikere sajnos nem hozta magával az anyagi megbecsülést, így a kínzó pénztelenségen 1928-ban a Magyar Rézkarcoló Műhelybeli bemutatkozással sikerült átlendülnie. Az elmúlt hét év grafikai munkásságát napvilág el táró válogatásból számos példány gazdára talált. Az így befolyt összeg ideiglenesen megoldotta a házaspár anyagi gondjait. Elköltöznek a Hunyadi tér 10. számú padláslakásba. A Dózsa-féle parasztlázadás illusztrálásához 1929. januárjában kezd neki.

 

1930. szeptember 1-én Derkovits részt vesz a Baloldali munkástüntetéseken. A százezres menetet brutálisan elfojtó kardlapozó rendőröket néhány rajzán is megörökíti.

 

Az 1930 második felében felajánlják neki a Római ösztöndíjat. de mivel a Palazzo Falconieri azonban családtagokat nem fogad. A hozzátartozók csak saját költségükön kell elszállásolni, így végül Derkovits lemond a kiutazás lehetőségéről. Az eleve anyagi gondokkal küszködő Derkovits házaspár az év során tetemes lakbértartozást halmozott fel. Habár többen próbáltak segíteni, hol képvásárlással, hol adománnyal. Derkovits azonban nem volt hajlandó a számára megalázó adományokat elfogadni, Így 1931. augusztus 19-én a házaspárt kilakoltatták. Erről az eseményről tanúskodik a "Végzés" c. festmény is. Képeit a 600 pengős tartozás fejében lefoglalják őt magát pedig 6 hónap felfüggesztett börtönbüntetést kap.

 

 

===Utolsó évek===

1933 februárjában a Szinyei Merse Pál Társaság neki ítélte a "Vasút mentén" című képéért a tájképfestészeti díjat. A tekintélyes erkölcsi siker mellett 100 Pengős jutalom némileg enyhített a házaspár anyagi gondjain. Nyáron a kis lakásból átköltöztek a Munkácsy Mihály utca 37. szoba-konyhás lakásba. Itt már olyan nagy méretű monumentális művek készültek mint a "Hídépítők", "Hajókovács" és a "Szövőmunkások".

 

 

=== Korai munkák ===

A Nyergesújfalui idilli környezet Derkovits művészi fejlődésére és világnézetére óriási hatást tett. Már a korabeli publikáció is említi remek komponálókészségét. Rajzain akvarelljein főleg árkádiai tájban elhelyezett aktok szerepelnek. A természettel harmóniában élő emberi létezés örömét hirdetik. A korabeli kritika így fogalmaz:

 

A visszatérés után Az Ernst Múzeum kiállításán kiállított képei két téma köré csoportosíthatók. Az otthon meghitt biztonságos melege és a vele konfliktusban, állandó harcban álló külvilág. Előbbire feleségével készült számos festmény ("Mi ketten", "Otthon", "Önarckép"), utóbbira az ''Ucca'' című nagyszerű alkotás a legjellemzőbb példa.

 

A kiállítás után Derkovits egy tőle viszonylag ritka műfajban a csendélet témájában tett érdekes kísérletet. A ''Halas csendélet'' mely három változatban is megfestett érdekes kollázs, elegye a valódi és festett világnak. Az asztal kartonból, a terítő vászonból, az óralapot celofánból, a tányéron valódi csomagolópapír, a hal testének csillogását aranyfüstlemezzel imitálta, a kés élét ezüstpapírból vágta ki. A mű nagy érdeklődést váltott ki.