Főmenü megnyitása

Módosítások

a
File: → Fájl:
 
==A vesztfáliai béke==
[[FileFájl:Anselmus-van-Hulle-Hommes-illustres MG 0428.tif|left|thumb|III. Ferdinánd]]A nagy európai háború azonban még nem ért véget, s a franciak és a svédek minden fronton a spanyol és az osztrák [[Habsburg-ház|Habsburgok]] fölé kerekedtek, azonban a hátországok mindkét táborban megelégelték az elhúzódó és igen költséges háborút. A harmincéves háborút lezáró [[vesztfáliai béke]]szerződések megkötésére [[1648]] októberében került sor [[Münster]]ben és [[Osnabrück]]ben. A Habsburgoknak el kellett ismerniük a [[Hollandia|Holland Egyesült Tartományok]] és [[Svájc]] függetlenségét, [[Svédország]] megszerezte a [[Balti-tenger]] német partvidékét, [[Franciaország]] megkapta [[Elzász]]t, [[Metz]]et és [[Verdun]]t. Az [[1555]]-ös [[augsburgi vallásbéke]] immáron kiterjedt a [[Kálvinizmus|reformátusokra]] is. A háború kirobbantásában egyedüli bűnbakká megtett [[Rajnai Palotagrófság|Pfalz]] helyett [[Bajorország]] lett a Német-római Császárság nyolcadik választófejedelemsége. Maga a császárság formálisan fennmaradt, de egységesen működő birodalomként gyakorlatilag megszűnt létezni, inkább körülbelül háromszáz kisebb-nagyobb fejedelemség laza szövetségének lehetett tekinteni. A fejedelmek jogot kaptak az önálló külpolitikára, viszont a törvényhozás és a császár külpolitikai döntései a birodalmi gyűlés jóváhagyásától függtek, ahol egyhangúlag kellett volna dönteni, ami az érdekellentétek miatt jobbára lehetetlennek bizonyult, így a birodalmi gyűlés döntésképtelenné vált.
 
A vesztfáliai békeszerződések révén a legelőnytelenebb helyzetbe maga a birodalom került, ám Ferdinánd saját országaiban nem kényszerült engedményeket tenni. Sőt, az osztrák és cseh tartományokban felszámolta a rendiséget, amellyel megvetette az [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] kiépítésének alapjait.
==1648 után==
[[1648]] [[október]]e III. Ferdinándnak nemcsak hatalom- és területvesztést, hanem országgyarapodást is hozott. [[Október 11.|Október 11-én]] meghalt [[I. Rákóczi György]], így a linzi szerződés értelmében csak Szabolcs és Szatmár megye maradt az új feledelem, [[II. Rákóczi György]] birtokában, a többi öt ([[Borsod vármegye|Borsod]], [[Abaúj vármegye|Abaúj]], [[Zemplén vármegye|Zemplén]], [[Bereg vármegye|Bereg]] és [[Ugocsa vármegye|Ugocsa]]) visszatért az anyaország kebelére. A vesztfáliai béke után azonban a török Magyarországról történő kiűzését célzó háború, melyet Erdélyen kívül más érintett országok is támogattak volna, [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] és a magyar főnemesek várakozása ellenére nem indult meg.
[[FileFájl:Justus Sustermans 027.jpg|jobbra|thumb|III. Ferdinánd a magyar Szent Koronával]]
Ferdinánd a békeévekben reform keretében kidolgozta a legfelsőbb birodalmi törvényszék és a birodalmi udvari tanács tevékenységét, melyet az [[1653]]–[[1654|54]]. évi [[regensburg]]i birodalmi gyűlésen elfogadtatott. A legidősebb fiát, [[IV. Ferdinánd magyar király|IV. Ferdinánd]]ot is sikerült német-római királlyá választatnia, aki már [[1646]] óta [[Csehország uralkodóinak listája|Csehország]], [[1647]]-től pedig [[Magyarország uralkodóinak listája|Magyarország királya]] is volt. A császárt viszont az állandó birodalmi hadsereg megszervezésének ügyében kudarc érte, mivel a birodalmi gyűlés, elsősorban anyagi okokra hivatkozva, nem támogatta a javaslatát. Az elutasításban valószínűleg szerepe volt annak a jogos félelemnek, hogy az állandó hadsereget a császár esetleg egy akaratának ellenszegülő tartománnyal vagy tartományokkal szemben veti be.
 
475 068

szerkesztés