„IV. Vilmos brit király” változatai közötti eltérés

Vilmos sokáig egy ír színésznővel élt együtt, akitől tíz törvénytelen gyereke született. 52 évesen hivatalosan is megházasodott, de [[Szász-Meiningeni Adél brit királyné|Szász-Meiningeni Adél]] német hercegnővel kötött házasságából született gyermekei fiatalon meghaltak. Vilmos 1837-es halála után unokahúga, [[Viktória brit királynő|Viktória]] kenti hercegnő örökölte Nagy-Britannia trónját, Hannover pedig (ahol nő nem lehetett uralkodó) öccsének, [[Ernő Ágost hannoveri király|Ernő Ágostnak]] jutott.

== Ifjúsága ==

Hannoveri Vilmos Henrik 1765. augusztus 21-én kora reggel született a [[Buckingham-palota|Buckingham House]]-ban, [[III. György brit király|III. György]] brit király és felesége, [[Mecklenburg-strelitzi Zsófia Sarolta brit királyné|Mecklenburg-Strelitzi Sarolta]] harmadik gyermekeként.<ref>Ziegler, p. 12.</ref> Mivel két bátyja is volt ([[IV. György brit király|György]] és [[Frigyes yorki és albanyi herceg|Frigyes]]), nem számíthatott arra, hogy ő örökli a trónt. Keresztelőjére szeptember 20-án került sor a [[St James's Palace]] nagy tanácstermében. Keresztszülői apai nagybátyjai, Vilmos Henrik gloucesteri és Henrik cumberlandi hercegek, valamint apai nagynénje, Auguszta hercegnő voltak.<ref>{{cite web | url = http://users.uniserve.com/~canyon/christenings.htm#Christenings | title = Yvonne's Royalty Home Page: Royal Christenings }}</ref>

 

Vilmos szeretett volna a bátyjaihoz hasonlóan hercegi címet kapni és bekerülni a [[Lordok Háza|Lordok Házába]]. Apja vonakodott a kinevezésétől, mert attól tartott, hogy többi fiához hasonlóan Vilmos is az ellenzékkel szavazna. Vilmos végül azzal fenyegette meg, hogy ha nem jut be a felsőházba, indul az alsóházi képviselőválasztáson. A király nem viselte volna el, ha fia a választók kegyeiért kampányol, ezért inkább 1789-ben létrehozta számára a Clarence és St. Andrews hercege és Munster earlje címeket.<ref>Ziegler, 70. o.</ref> Vilmos - sok más korabeli politikushoz hasonlóan - nem egyetlen pártot támogatott a szavazataival, bár általánosságban, bátyjaihoz hasonlóan inkább a [[whig]]ekhez húzott.<ref>Allen, 46. o. and Ziegler, 89–92. o.</ref>

 

A herceg 1790-ben visszavonult az aktív tengerészeti szolgálattól.<ref name="rh">{{cite web | url = https://www.royal.uk/william-iv-r-1830-1837 | title = William IV | publisher = Official web site of the British Monarchy | accessdate = 18 April 2016}}</ref> Amikor Nagy-Britannia 1793-ban hadat üzent Franciaországnak, Vilmos szeretett volna újból kapni egy hajót, de az Admiralitás nem vette figyelembe kérését; először feltehetően azért mert részegen legurult a lépcsőn és eltörte a karját, utána pedig azért mert háborúellenes beszédet tartott a felsőházban.<ref>Ziegler, 91–94. o.</ref> A herceg a következő évben már nyíltan támogatta a háborút, de az Admiralitás nem változtatta meg álláspontját, nem is válaszolt Vilmos kérelmére.<ref>Ziegler, 94. o.</ref> 1798-ban kinevezték ugyan tengernagynak, 1811-ben pedig flottatengernagynak, de csak névleges rangja volt, hajót nem kapott. A [[napóleoni háborúk]] során az egyetlen eset, amikor közel került a harcokhoz 1813-ban történt, amikor meglátogatta a Hollandiában harcoló brit csapatokat. Ekkor [[Antwerpen]] ágyúzását figyelte egy templomtoronyból, az ellenség rálőtt és egy golyó kilyukasztotta Vilmos kabátját.<ref>Ziegler, 115. o.</ref>

 

 

== Viszonyai és házassága ==

1791-től Vilmos [[Dorothea Bland]], művésznevén Mrs. Jordan ír színésznővel élt együtt (Jordan azért, mert Írországból jövet "átkelt a vízen", a Mrs pedig hogy magyarázza amikor teherbe esett)<ref name="rh" /><ref>Van der Kiste, 51. o. Allen, 49. o. Ziegler, 76. o.</ref> Egy 1772-es törvény értelmében a királyi család tagjai 25 éves korukig csak a király engedélyével házasodhattak, utána pedig az esküvő előtt egy évvel tájékoztatniuk kellett a Titkos tanácsot. III. György több fia a legális házasodás helyett inkább együtt élt közrendű szerelmével. Vilmostól harmadik fiúként nem várták el, hogy törvényes örököst produkáljon, különösen miután a trónörökösnek lánya született. A király elfogadta hogy fia vadházasságban él egy színésznővel és a London melletti Bushy Parkban építtetett számára egy tágas kastélyt, a [[Bushy House]]-ot.<ref>Somerset, 68. o.</ref> Vilmos itt lakott egészen addig, amíg királlyá nem koronázták.<ref>Allen, 52–53. o. Ziegler, 82. o.</ref>

 

 

A hercegnek a Bland előtti korszakában már született egy William nevű törvénytelen fia egy ismeretlen nőtől; a fiú 1807-ben [[Madagaszkár]]nál vízbe fulladt.<ref>Ziegler, 83. o.</ref> Egy hannoveri tábornok lánya, Caroline von Linsingen is azt állította, hogy 1790 körül született egy fia Vilmostól; ő azonban akkoriban nem járt Hannoverben és a történészek valószínűtlennek tartják a nő állításait.<ref>Allen, 36. o. Ziegler, 50. o.</ref>

Az eladósodott Vilmos miután szakított élettársával, sokáig keresett egy gazdag nemeshölgyet akit feleségül vehetne, de nem járt sikerrel.<ref>Ziegler, 99–100. o.</ref> 1817-ben meghalt a trónörökös IV. György egyetlen törvényes lánya, [[Sarolta walesi hercegnő|Sarolta]] hercegnő (Györgynek 12 gyereke maradt, de egyik sem törvényes házasságból). Vilmos számára megnyílt a lehetőség, hogy utódai közül kerüljön ki Nagy-Britannia leendő királya: két idősebb bátyjának csak természetes gyerekei voltak, feleségük külön élt tőlük és egyébként is eléggé idősek voltak már. Első feleségjelöltjeit György trónörökös vetette el. Öccse, [[Adolf cambridge-i herceg|Adolf]] cambridge-i herceg Németországba utazott, hogy menyasszonyt keressen bátyjának, de jelöltjének, Hessen-Kasseli Augusztának apja nemet mondott (két hónappal később Adolf maga vette feleségül a hercegnőt).<ref name="Ziegler, 121. o">Ziegler, 121. o.</ref>. Végül 1818. július 11-én Vilmos [[Szász-Meiningeni Adél brit királyné|Szász-Meiningeni Adélt]] ([[I. György szász-meiningeni herceg]] lányát) vezette oltár elé, aki 25 évével kevesebb mint feleannyi idős volt, mint az 52 éves herceg.<ref name="Ziegler, 121. o"/> Házasságuk tartósnak és boldognak bizonyult. Adél ügyesen kézben tartotta Vilmos pénzügyeit, első éveikben Németországban éltek viszonylag szerény körülmények között, így a herceg adósságait sikerült visszafizetniük (különösen miután a parlament is megemelte Vilmos évjáradékát).<ref>Ziegler, 121–129. o.</ref> Esküvője után Vilmosnak nem volt több szeretője.<ref name="ma" /><ref name="dnb">Brock, Michael (2004) [http://www.oxforddnb.com/view/article/29451 "William IV (1765–1837)"], ''Oxford Dictionary of National Biography'', Oxford University Press, {{doi|10.1093/ref:odnb/29451}}.</ref><ref>Allen, 87. o.</ref> Trónörökös azonban nem született; két lányuk csecsemőkorban meghalt, ezen kívül Adél háromszor elvetélt.<ref name="Ziegler, p. 126">Ziegler, 126. o.</ref>

 

== A flotta élén ==

Vilmos idősebb bátyja, [[IV. György brit király|György]] apjuk elmebetegsége miatt 1811 óta régensként irányította az országot. 1820-ban a király meghalt és György lett Nagy-Britannia uralkodója. Vilmos ekkor második volt az örökösödési sorban, fiatalabbik bátyja, Frigyes yorki herceg után. Házassága után Vilmos megváltoztatta életmódját és vigyázott az egészségére, órákon át sétált, visszafogta étkezését és leginkább csak citromos árpateát ivott.<ref>Ziegler, 130. o.</ref> Bátyjai betegesek voltak, ő pedig mindent megtett, hogy túlélje őket.<ref>Molloy, 9. o.</ref> Frigyes 1827-ben meg is halt és a már több mint 60 éves Vilmos lett a közvetlen trónörökös. Ugyanebben az évben a [[George Canning]] miniszterelnök kinevezte őt a Királyi Haditengerészet élére lord-főadmirálisi (''Lord High Admiral'') minőségben. A tisztség részben címzetes volt, a flottát az admirálisok tanácsa irányította, akik hamar konfliktusokba keveredtek Vilmossal. Kenyértörésre a következő évben került sor köztük, amikor a herceg tíz napra kivitt a tengerre egy hajórajt, anélkül, hogy erről a parancsnokságot értesítette volna. Az új miniszterelnök, [[Arthur Wellesley|Wellington herceg]] követelte a királytól Vilmos lemondatását, akinek távoznia kellett a flotta éléről.<ref name="dnb" />

 

Miután király lett, megfelelően gondoskodott törvénytelen gyerekeiről. Legidősebb fia Munster earlje lett, a többieket pedig márkinak nevezte ki.

=== A reformválság ===

Az ekkor érvényes szabály szerint 1830-ban a király halála után választásokat tartottak és bár a [[tory]]k több parlamenti mandátumhoz jutottak, megosztottságuk miatt a whig [[Charles Grey]] alakíthatott kormányt. Grey elsődleges célja a 15. század óta lényegében érintetlen választási rendszer reformja volt. A kerületek elosztása a középkori viszonyokat tükrözte, ami a 19. században nevetséges helyzetekhez vezetett: az ország legnagyobb városai közé tartozó [[Manchester]]nek vagy [[Birmingham]]nek nem volt parlamenti képviselete, míg a hét választópolgárral rendelkező [[Old Sarum]]nak két képviselője is volt. A kisebb választókerületeket a helyi földbirtokos teljesen a markában tartotta, mert bérlőinek nyíltan kellett szavazniuk a jelöltekre.

 

 

1834 novemberében a pénzügyminiszter és házelnök, John Spencer főnemesi címet örökölt és kilépett a kormányból. A miniszerelnök a radikális nézeteiről ismert [[John Russel]]t szánta a helyére, akit a király elfogadhatatlannak tartott. Arra hivatkozva, hogy Spencer távozásával a kormány működésképtelenné vált, Vilmos elbocsátotta az egész kormányt és a tory [[Robert Peel|t]] (illetve az Olaszországban tartózkodó Peel helyett ideiglenesen Wellingtont) nevezte ki miniszterelnöknek.<ref>Ziegler, 256–257. o.</ref> Peel az alsóházi kisebbsége miatt nem volt képes kormányozni, ezért új választásokat írtak ki, amiket ismét a whigek nyertek. Peel lemondott és ismét Lord Melbourne vette át az ország vezetését, aki egészen Vilmos halálig székében maradt. A király kénytelen volt elfogadni Russel házelnökségét.<ref>Ziegler, 261–267. o.</ref>

Egy másik ügy, amiben a király túlzottnak ítélte a whig kormány demokratizálási törekvéseit, az [[Alsó-Kanada]] gyarmati gyűlésének adott politikai jogok voltak. Vilmos attól tartott, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan Kanada is el akar majd szakadni a Brit Birodalomtól.<ref>Ziegler, 274. o.</ref> A kormányhoz fűződő viszonya odáig fajult, hogy azt mondta: "Nem rendezhetek estélyt a miniszterek meghívása nélkül, márpedig őnáluk még az ördögöt is szívesebben látom a házamban".<ref name=Somerset200>Somerset, 200. o.</ref> Ennek ellenére aláírta a gyarmati törvényhozás reformját.

 

 

== Megítélése ==

Vilmos uralkodása rövid volt, de a brit politikatörténelem egyik fontos eseménye az ő idejében zajlott. Az 1832-es reformválság a parlament alsóházának felemelkedésével és a Lordok Háza befolyásának csökkenésével végződött. A brit uralkodó és a kormány viszonyában is fontos mérföldkő, hogy ekkor fordult elő utoljára, hogy a király megpróbálta megbuktatni (sikertelenül) a megválasztott kormányt. Vilmos apjának, III. Györgynek többször is sikerült a neki nem tetsző kormányt lemondatnia és a választások után olyan összetételű kormányt kineveznie, amely az ő szája íze szerint döntött. A 19. század közepére ezek az idők elmúltak. Vilmosnak bele kellett törődnie, hogy az alkotmányos monarchiában az uralkodó nem cselekedhet a parlament akarata ellenére. Ahogyan ő mondta: "Megvan a magam véleménye a dolgokról és el is mondom a minisztereimnek. Ha nem fogadják el, nem tehetek semmit. A magam kötelességét megtettem."<ref>Ziegler, 276. o.</ref>

 

{| border="0" align="center" width="70%"

|-

|-

|<center>Vilmos címere Clarence hercegeként, 1801-1830</center>