„Tommaso Campanella” változatai közötti eltérés

==Életútja==

 

[[Nápoly]]ban és [[Cosenza|Cosenzában]] tanult filozófiát. Ez utóbbi helyen, ahol az ottani akadémia alapítójának, [[Bernardino Telesio]]nak tanai még életben voltak, Campanella eltért az arisztotelészi skolaszticizmustól. Szabadelvű nyilatkozataiért s azon gyanúból, hogy részt vett az ellene szőtt összeesküvésben, a spanyol kormány 1599-ben elfogatta és kínoztatta. 27 évig maradt fogságban, míg végül [[VIII. Orbán pápa]] az alatt az ürügy alatt, hogy mint eretneket megbüntesse 1626-ban kiszabadította. Erre a látszat kedvéért a római inkvizíció börtönébe zárták, de 1629-ben tekintélyes évi járadékkal szabadon bocsátották és VIII. Orbán pápa bizalmas embere lett. Minthogy a spanyolok újból üldözni akarták, 1634-ben [[Franciaország]]ba menekült, ahol [[Párizs]]ban nagy kitüntetéssel fogadták. Szám szerint 82 irata a filozófia, természettudomány, asztronómia, asztrológia, orvostan, teológia, dogmatika, etika és államtudományok körébe tartozik. Iratai legnagyobb részét a börtönben készítette, de azért külföldön is ismeretesekké lettek azok, mert a szász [[Tobias Adami]], aki a börtönben ismerkedett meg vele, kinyomtatta azokat [[Németország]]ban. Hasonló történt a fogságbán írt kanzonáival és szonettjeivel, melyeket Adami ''Scelta d'alcune poesie filosofiche di Septimontano Squilla'' címen adott ki. Ezek egy részét [[Johann Gottfried Herder|Herder]] németre is lefordította. Védelmezvén a katolicizmust és papizmust (''Monarchia Messie'', Aix, 1633 és ''Discors, i della libertá e deMa felioe suggestione allo stato 'ecclesiastico'', u. o. 1633), megnyerte a pápa kegyét. Mint a pápai világuralom védelmezője a Civitas solis-ban hevesen polemizált [[Niccolò Machiavelli|Machiavelli]]vel, aki a független; olasz nemzeti állam-eszméje mellett küzdött. Campanella összes műveit [[Alessandro Ancona]] adta ki ''Opere di Tommaso Campanella'' címen (2 köt. Torino 1854).

Művei közül felemlítendők: ''De sensu rerum et magia'' (Frankfurt, 1620, 2. kiad. Párizs, 1636); ''Atheismus triumphatus, nec non de gentilismo non retinendo'' (Párizs, 1636, 2. kiad. 1638); ''Civitas solis és Philosophia epilogistica realis'' (Frankfurt, 1623, a kettő külön-külön Utrecht, 1643).