„Papirusz” változatai közötti eltérés

a
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 2001:738:80A:E9FB:58AC:25A0:E44F:C764 (vita) szerkesztéséről [[User:HerculeBot|Hercu…)
== A papirusz készítése ==
[[Fájl:Blank papyrus paper.jpg|bélyegkép|jobbra|A papirusz anyaga]]
A papirusz egyfajta nád, rostos szárából vékony szeleteket vágtak, amelyeket egy vízzel nedvesített deszkalapon szorosan egymás mellé helyeztek, és simára kalapáltak. Ezekre keresztben újabb csíkokat fektettek, és [[szerszám|fakalapáccsal]] - további nedvesítés - közben - a két réteget összedolgozták. A papiruszlapokat a napon megszárították, majd kő- vagy csonteszközzel a felületüket simára csiszolták. Ezután összeragasztották, és tekercs formájában hozták forgalomba.
 
A ma ismeretes legrégibb papirusztekercs négy és félezerfél ezer éves, tehát ezt az anyagot több mint három évezreden át használta az emberiség írásra. [[Gyártás]]a csak a X-XI. század körül szűnt meg. (A [[XII. század]]ban, [[Európa|Európában]] megjelent a [[papír]], amely tartósabb volt, mint a papirusz, és olcsóbb, mint a [[pergamen]].) A [[szicília]]iak is foglalkoztak papiruszkészítéssel, valószínűleg ők látták el az [[Olaszország történelme#Az it.C3.A1liai v.C3.A1ros.C3.A1llamok kialakul.C3.A1sa|itáliai városállamok]] és a [[Pápai Állam]] hivatalait. [[Caius Plinius Caecilius|Plinius]] hosszasan leírja a papirusz-készítéspapiruszkészítés folyamatát, így beszél többek között a papirusz szalagokra hasogatásáról, a Nílus vizének felhasználásáról is, mely szerinte a ragasztásnál is fontos szerepet játszik. Préselés után következik a szárítás, majd az összefűzés és a fakalapáccsal történő vékonyítás, valamint az újrapréselés. Más [[Történeti forrás|forrásokban]] is olvashatjuk, hogy az egymásra fektetett csíkokat addig döngölik egy [[sulyok]]szerű eszközzel, amíg a bennük lévő nedvesség az egészet egyetlen, homogén lappá össze nem ragasztja.
 
A papiruszt hamisítják. A hamis "papiruszt" banánlevélből hasonló eljárással készítik, mint az eredetit.
== A papirusz használata ==
[[Fájl:Kew.gardens.papyrus.plant.arp.jpg|bélyegkép|jobbra|Papiruszsás (''Cyperus papyrus'')]]
Amíg hegyesre vágott [[káka|kákával]] írtak rá, addig mindegy volt, hogy melyik oldalára írnak, de az i. e. III. században elkezdték használni a hasított hegyű [[nádtoll]]at, amellyel már csak a színére írhattak, mert a visszáján a tinta szinte szétfreccsentszétfröccsent. Jól lehetett rá írni, könnyen lehetett szállítani, ezért az ókori népek szívesen használták. Egyetlen gyengéje volt csupán: nem állta az időt. A papiruszt tekercselték. Két formája ismeretes, a lepecsételt és a [[pecsét]] alatt átkötött. Az átkötéshez szükséges papiruszfonal neve az [[itr]]. A tekercs felnyitása a pecsét feltörése és az átkötő [[zsineg]] megoldása révén történt. Papiruszból készült a védőcsík is, amely a papiruszvégeket védte. Arra törekedtek az ókorban, hogy egy-egy nagyobb mű vagy [[szöveggyűjtemény]] egy papiruszra kerüljön, ezért negyven méter hosszú papiruszról is tudunk.
 
== Kereskedelme az ókorban ==