„Robert William Seton-Watson” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ksz |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
42. sor:
'''Robert William Seton-Watson''' ([[London]], [[1879]]. [[augusztus 20.]] – [[Skye]], [[1951]]. [[július 25.]]) [[Skócia|skót]] felmenőkkel rendelkező brit publicista, történész és politikai aktivista. Korábbi írásaiban a Scotus Viator ''(vándorló skót)'' álnevet használta. Ifjúkori ideáljai még a [[magyarok]] voltak, de aztán egyre jobban a [[szlovákok]]hoz kötődött. Történészi tevékenysége vitatott, de mindezek ellenére jelentős történelmi kutatásokat folytatott és forrásértékű munkákat publikált a szlovák, a délszláv és a román történelem vonatkozásában.
1905 őszén [[Bécs]]be utazott azért, hogy tanulmányozza a [[Habsburg-ház|Habsburgok]] történetét. Ekkor még ''„a magyarok nagy barátjának”'' vallotta magát, de három év múlva 1908 decemberében megjelent könyve, a [[Faji problémák Magyarországon]] ''(Racial Problems in Hungary)'' egyértelművé tette ennek az ellenkezőjét. Íróként gondolatait a saját tulajdonát képező a ''[[New Europe (hetilap)|New Europe (Új Európa)
A [[20. század]] elején még sokan az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] és [[Délkelet-Európa]] egyik legelismertebb nemzetközi szakértőjének gondolták. Írói és szervezői tevékenységének, valamint egyes politikai körök által támogatott vélemények következtében a [[trianoni békeszerződés]] egyik legjelentősebb előkészítője lehetett, majd később a végrehajtott határrevíziók ellenére is az egyik szívós védelmezője próbált lenni az ott lefektetett elveknek.<ref name="rubicon.hu">{{cite web|url=http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/magyarorszag_trianoni_hatarainak_kituzese/|author=Suba János |title=Magyarország trianoni határainak kitűzése|accessdate=2016-07-30|publisher=rubicon.hu}}</ref> Magyar részről a [[Nagy-Magyarország|történelmi Magyarország]] sírásójának tartották, javarészt csak a felháborodás és a harag hangján írtak róla, míg ezzel szemben a [[kisantant]] országok dicsőítették; díszdoktori címeket adományoztak neki, királyi és elnöki meghívásokban részesítették, valamint tiszteletére emléktáblákat avattak és a szlovákok szobrot is állítottak.
|