Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Nagyon nagy kötőjelek és ndash kódok cseréje kicsit nagy kötőjelre (gondolatjelre)
A lundi, majd az uppsalai egyetemen vált meggyőződésévé, hogy a virágok porzói és a bibéi lehetnek a '' [[rendszertan (biológia)|növények osztályozásának]]'' alapjai. 1730-tól végezte első saját botanikai kutatásait. Megjelentetett egy kis írást a ''növények nemiségé''ről ("A növények házasságának előzményei" címmel), amelyben a virágok porzóját a vőlegényhez hasonlította, a termőt pedig a menyasszonyhoz.
 
1735-ben kiadott, [[Systema Naturae]] című munkájában enciklopédikusan próbálta kategorizálni a természeti világ dolgait. Az [[ásvány (anyag)|ásványoknak]] csak testük van, de nem élnek és érzékelésük sincs; a [[növények]] élnek és van testük, de nem érzékelnek; az [[állatok]]nak már érzékelésük is van, sőt, mozogni is képesek. Az [[ember]]nek értelemmel is van, fel tudja ismerni a testeket, és meg tudja őket különböztetni a nevük alapján. Az ásványok, a növények és az állatok birodalma jól elkülöníthető egymástól, mert elhatárolható [[osztály (rendszertan)|osztályokra]] ''(classis)'' bontható. Az egyes osztályokon belül [[rend (rendszertan)|rendek]] ''(ordo)'' különíthetők el, a rendekbe besorolhatók a [[család (rendszertan)|családok]] ''(familia)'', a családok tagjai [[nem (rendszertan)|nemekbe]] vagy [[nemzetség (rendszertan)|nemzetségekbe]] ''(genus)'' csoportosíthatók, és a nemeken belül élesen elhatárolódnak a legkisebb [[rendszertan (biológia)|rendszertani]] egységek, a [[faj]]ok ''(species)''. Művének ebben az első kiadásában még csak pár száz faj szerepelt a későbbiekben egyre több és több, ahogy mind újabb ismeretekhez jutott. A fajokon belül megkülönböztethetők ugyan [[alfaj]]ok ''(subspecies)'', [[fajta|fajták]] és [[változat]]ok ''(varietas)'', de ezek csak átmeneti, nem állandó formák. A fajok száma viszont állandó, és annyi van belőlük, amennyit a Teremtő megteremtett. Művének bevezetőjében az [[Ótestamentum]]ot idézi: „Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal” (Zsolt, 104:24, [[Károli Gáspár]] fordítása).<ref>[[Douglas Palmer]]: Evolúció. Az élet története. Peter Barrett illusztrációival. GABO Könyvkiadó, 2009. ISBN 978 963 689 279 1, p. 13.</ref> Linnének a természetről alkotott elképzelése tehát éppen ellentétes [[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibnizével]], mert Linné szerint a Természetben nincs folytonosság, megszakítatlanság, hanem éppen ellenkezőleg, élesen elhatárolható „típusok” vannak.
 
A „Systema Naturae”-vel Linné megteremtette a modern rendszertan alapkategóriáit és e kategóriák hierarchiáját. Azóta rendszerét kiegészítették néhány magasabbrendű például a törzs ''(phylum)'', ország vagy birodalom ''(regnum)'' és számos alkategóriával (például alcsalád, alrend, alosztály, öregrend, családcsoport stb.).
 
Az állatok rendszerezésénél jórészt [[Arisztotelész]] kategóriáit vette alapul, ezért például a halakat az uszonyok csontjai, a madarakat lábuk és csőrük, az emlősöket lábujjaik és fogazatuk alapján sorolta be.<ref>[[Douglas Palmer]]: Evolúció. Az élet története. Peter Barrett illusztrációival. GABO Könyvkiadó, 2009. ISBN 978 963 689 279 1, p. 13.</ref> A felső szintű kategóriák (osztályok) egy része, mint így például [[halak]] ''(Pisces)'', [[kétéltűek]] ''(Amphibia)'', [[madarak]] ''(Aves)'', [[emlősök]] ''(Mammalia)'' természetesnek tűnt a modern rendszertanok szerint azonban a [[halak]] [[polifiletikus]] csoportja már 12 osztály fajait fogja össze.
 
Úgy vélte, a növények kategóriákba osztásának kritériuma a virágokban található [[ivarszerv]]ek jellege, fejlettsége és szerveződése. A [[porzó]]k jellege szerint 24 osztályt különböztetett meg, ezeket további rendekbe sorolta a termők állása alapján, rendszere tehát mesterséges kritériumokon alapult. 1751-ben a „Philosophia Botanica” című munkájában megkísérelt egy természetesebb rendszert kidolgozni a növényvilágra, de ezt a művét nem fejezte be.
Linné a ''Species Plantarum'' című munkájában 7300 növényfajra alkalmazta a kettős nevezéktant.
 
A növényeket rendszerezve tanulmányozta a hozzájuk szorosan kötődő állatokat is, így elsőként vizsgálta meg az [[háziméh]] (''Apis mellifera'') életét. Ezáltal 1758-ban az állatok rendszerezését az [[nyugati mézelő méh]] (''Apis mellifera'' L. L. mint Linné) besorolásával indíthatta meg, megalapozva ezzel az állatok és így a [[méhek]] rendszertanát is.
 
A „Systema Naturae” 10. kiadásában (1758) a kettős nevezéktant már 7700 növény- és 4235 állatfajra alkalmazta. Az [[ember]]t ''[[Homo sapiens]]'' elnevezéssel az [[emlősök]] ''(Mammalia)'' osztályába és a [[főemlősök]] (''Antropomorpha'') rendjébe sorolta (a rendet idővel [[Primates]]re nevezték át). De a Homo nembe csoportosította a [[csimpánz]]t is ''Homo troglodytes'' néven, mert testfelépítése feltűnően hasonlít az emberére (emiatt a helyi evangélikus püspök istentelenséggel vádolta). Az ember faján belül változatokat különböztetett meg, ezzel a [[rassz]] fogalmának úttörőjévé vált. ''Homo sapiens'' fajon belül négy alkategóriát különböztetett meg: az amerikait, az ázsiait, az afrikait és az európait; ezeket először az eredet helye, később a bőr színe alapján határozta meg. Minden rassznak sajátos jellemzői vannak, Linné persze úgy vélte, hogy ezek az európaiakban a legelőnyösebbek.
148 742

szerkesztés