|
A [[kisnemes]]ek legalsó kategóriájához tartozó, egyetlen jobbágytelkén parasztmódra élő és gazdálkodó, vagy az iparban dolgozó nemes. Csupán [[címeres levél]]lel (litterae armales) nemesítették őket. Nem voltak [[jobbágy]]ai és [[jobbágytelek|jobbágytelk]]ei, legfeljebb néhány [[zsellér|birtoktalan]] szolgálta őket. Adó (taksa) fizetésére voltak kötelezve. A reformkorban számuk az ország lakosságának 5%-a volt. Gúnyos neveik: (parasztnemes, bocskoros nemes, hétszilvafás nemes, félsarkantyús nemes, kurta nemes).
* „Bocskoros” nevüket onnan kapták, hogy a nemességre és a jobbmódú parasztságra jellemző csizma helyett a szegényparaszti bocskort viselték.,
* „Hétszilvafás”„hétszilvafás” nevüket pedig telkük mérete alapjánmiatt kapták.
A történeti irodalomban az elnevezés általában a [[zsellér]] állapotú és a jobbágytelekkel rendelkező [[armális]] nemeseket fedi. Eredetükre nézve voltak köztük régi nemesi családok elszegényedett ágai éppúgy, mint megnemesített jobbágyok, armalisták. Vagyonuk nem volt ugyan és maguk művelték a földet, de rendelkeztek a nemesi jogokkal és nemesi öntudatuk élesen elkülönítette őket a hasonló életvitelt folytató parasztságtól, annak ellenére, hogy ugyanazon kulturális közegbe tartoztak velük. A 19. században a polgári reformok hatására elvesztették kiváltságaikat és beolvadtak a szegényparasztságba.
Eredetükre nézve voltak köztük régi nemesi családok elszegényedett ágai éppúgy, mint megnemesített jobbágyok, armalisták.
Vagyonuk nem volt ugyan és maguk művelték a földet, de rendelkeztek a nemesi jogokkal és nemesi öntudatuk élesen
elkülönítette őket a hasonló életvitelt folytató parasztságtól, annak ellenére, hogy ugyanazon kulturális közegbe tartoztak
velük. A 19. században a polgári reformok hatására elvesztették kiváltságaikat és beolvadtak a szegényparasztságba.
== Lásd még ==
| 