„Valens római császár” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
'''Flavius Iulius Valens''' ([[latin nyelv|latinul]]: <small>IMPERATOR CAESAR FLAVIVS IVLIVS VALENS AVGVSTVS</small>; [[328]] – [[Edirne (település)|Hadrianopolisz]], [[378]]. [[augusztus 9.]]) római császár volt [[364]] és [[378]] között.
 
A későbbi [[I. Valentinianus római császár|I. Valentinianus]] testvéreként született a pannoniai [[Cibalae]]ban (Vinkovce) [[328]]-ban. Már trónralépte évében, [[364]]-ben maga mellé vette társuralkodónak Valentinianus: Valens a keleti tartományokat kapta. [[367]]-ben felvette a [[keresztség]]et, amelyet egyébként már régóta óhajtott. Ezután átkelt a [[Duna|Duná]]n azzal a szándékkal, hogy megtörje a [[gótok]]at hatalmát. Eleinte a mocsaras, ingoványos vidéken alig tudott az ellenséggel boldogulni, [[369]]-ben azonban a gótokra komoly vereséget mért, és azok békéért könyörögtek.
[[I. Valentinianus római császár|I. Valentinianus]] testvére és társuralkodója. Egyike azoknak, akik az utókor szemében kiérdemelték [[az utolsó római]] titulust. A [[gótok]] győzték le és ölték meg a [[Hadrianopolisi csata (378)|hadrianopolisi csatában]], amely a [[Római Birodalom]] hanyatlásának kezdetét jelentette.
 
Ekkor Valens a keleti határra fordította figyelmét, melynek érdekében [[372]]–[[378]] között Szíriában (télen rendszerint Antiokheiában) tartózkodott. Időközben elvesztette egyetlen fiát Valentinianust, ami megkeserítette életét – hasonlóan a politikai és vallási küzdelmekhez. Súlyosbította a császár helyzetét, hogy apósa, Petronius, kapzsisága által távollétében a császárt is gyűlöletessé tette. [[378]]-ban egy előre látható, de azért mégis váratlan esemény arra kényszerítette Valenst, hogy Konstantinápolyba siessen. A [[hunok]] összezúzták a gót birodalmat és a gótok megmaradt harcosai, közel 200.000 ember családostul [[Trákia|Trákiá]]ba és [[Moesia|Moesiá]]ba való betelepülésért esedeztek. Eleinte nyugodtak viselkedtek, de később a római tisztviselők kapzsisága lázadásra kényszerítette őket. Valens ellenük indult, és [[Gratianus]] társcsászár is gyors menet szintén közeledett, hogy a döntő csatában részt vehessen. Valens azonban be nem várta, hanem Drinápolynál (Hadrianopolisz) [[Hadrianopolisi csata (378)|csatába bocsátkozott]]. A csatát elvesztették a rómaiak, és Valens a gótok még a csatatéren megölték vagy mások szerint fejére gyújtottak egy kunyhót, melyben a csata után súlyosan megsebesülve feküdt.
 
Valens volt az utolsó császár, akitől pannoniai érmek maradtak az utókorra.
 
{{Római császár
136 306

szerkesztés