„Neuropszichológia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Széleskörűen egybe; széles körű/körben, szóba jöhető, szóba hoz stb. külön (kézi botszerkesztés) |
|||
6. sor:
Descartes [[dualista]] elmélete után a következő jelentős alak a neuropszichológia történetében az angol [[Thomas Willis]] volt a [[XVI. század]]ban, az agy fiziológiai kutatásának egy korai úttörője. Willis alkotta meg a "lebeny" (''lobe'') és "félteke" (''hemisphere'') szavakat, valamint ő volt az elsők egyike, aki kutatásaiban a ''neurológia'' kifejezést használta. Elmélete szerint az agy komplexebb részei, mint például az [[agykéreg]], vagy a [[hipotalamusz]] felelősek a bonyolult, magasabb szintű tevékenységek végrehajtásáért és a racionális gondolkodásért, míg az egyszerűbb, ősibb struktúrák, mint az [[agytörzs]] felelősek az ösztönjellegű, automatikus viselkedésekért.
A nagymértékű előrelépés azonban a XIX. században történt, ugyanis ekkor különítette el Broca és Wernicke a beszédértésért, illetve a beszédképzésért felelős agyterületeket. [[Charles Scott Sherrington]] 1904-ben publikálta a XX. század idegtudományának egyik legmeghatározóbb munkáját, benne a reflexekre és a mozgató működésekre vonatkozó alapvető felismerésekkel, valamint ő használta először a [[szinapszis]] fogalmát. Az idegsebészet fejlődése és együttműködése az elektrofiziológiával tette lehetővé, hogy ingerléses vizsgálatok révén további, többek között lokalizációs természetű adatok váltak hozzáférhetővé. 1906-ban az orvosi-élettani Nobel-díjat a spanyol [[Santiago Ramón y Cajal]] és az olasz [[Camillo Golgi]] kapták a [[neuron]]ok morfológiájára vonatkozó korszakalkotó felismeréseikért. Az idegtudomány rohamos fejlődése, az agyi képalkotó eljárások egyre precízebb módszereinek megjelenése és az egyre inkább teret hódító kognitív pszichológia elméletei vezettek a neuropszichológia, mint önálló tudományág megjelenéséhez, amely napjainkra a kísérleti pszichológia egyik igen
A gyakorlatban a képzett neuropszichológusok dolgozhatnak kutatóként (egyetemeken, kutatóintézetekben) vagy klinikai közegben, ahol különböző genetikai (pl. [[autizmus]], [[Asperger-szindróma]], [[Tourette-szindróma]] stb.) vagy szerzett idegrendszeri károsodást szenvedett személyek diagnosztizálásában és rehabilitációjában veszek részt.
| |||