„Komáromi tárgyalások” változatai közötti eltérés

a
Széleskörűen egybe; széles körű/körben, szóba jöhető, szóba hoz stb. külön (kézi botszerkesztés)
a (egyértelműsítés - Teleki Pál)
a (Széleskörűen egybe; széles körű/körben, szóba jöhető, szóba hoz stb. külön (kézi botszerkesztés))
Másnap, október 10-én a csehszlovák delegáció egyik tagja, [[Ivan Krno]] előadta a csehszlovák fél álláspontját, amelyben elutasította a magyar követeléseket és megkérdőjelezte az 1910-es népszámlálás hitelességét is. A két delegáció között ezt követően éles vita alakult ki, majd Tiso javasolta a tárgyalás hosszabb időre való elnapolását, amelybe a magyar delegáció nem ment bele, így végül abban egyeztek meg, hogy a tárgyalásokat október 11-én folytatják. A magyar küldöttségnek azonban sikerült elérnie, hogy a szlovákok belementek [[Ipolyság]] és [[Újhely (Szlovákia)|Újhely]] 36 órán belüli átadásába.
 
A tárgyalások következő felvonásában a csehszlovákok elutasították a további területi engedményeket, a dél-szlovákiai magyarok számára csak széleskörűszéles körű autonómiát helyeztek kilátásba. Miután a magyar fél ezt nem fogadta el, felajánlották a [[Csallóköz]] átadását (négy község kivételével), de csak azzal a feltétellel, hogy Magyarország Komáromot szabad kikötővé nyilvánítja. A felajánlott terület mindössze 1838 km2 kiterjedésű volt, mindössze 105 418 lakossal. A magyar küldöttség ezt elutasította, Teleki Pál a javaslatra adott válaszában rávilágított arra, hogy ez nem oldaná meg a helyzetet, mert továbbra is nagy kiterjedésű magyarlakta területek maradnának szlovák uralom alatt. Teleki javaslatot tett a népszavazás alkalmazására, de ezt a csehszlovák fél elutasította, így a tárgyalás újból eredménytelenül zárult.
 
Október 13-án Tiso újabb javaslattal állt elő. Ennek értelmében a Csallóközön kívül még kilátásba helyezték néhány kisebb határmenti falu átadását, összesen 5200 km2 területet, 345 000 lakossal, azonban a városok többségéről a csehszlovákok nem voltak hajlandók lemondani. Kánya Kálmán külügyminiszter ezúttal is visszautasította a javaslatot, majd kijelentette, hogy szerinte a tárgyalások hiábavalóak, mert a két küldöttség sehogy sem bír megegyezni egymással, így a tárgyalásokat a magyar kormány ezúttal befejezettnek tekinti és a müncheni szerződést aláíró nagyhatalmakhoz fordul döntésért.
165 521

szerkesztés