„Art nouveau” változatai közötti eltérés

A nemzetközileg általánosan használt '''Art Nouveau''' magyar forditásban '''Új Művészet'''-et jelent. A kifejezés tartalmában a 19-2019–20. századforduló idején feltűnt, meghatározott tartalommal és megjelenéssel rendelkező '''szellemi irányzatot nevesíti'''.<ref>Akad. K. 1961: Művészettörténeti ABC p.:38.</ref> Az általános magyar szóhasználatban e fogalomra -– pontatlanul -– annak egy területileg és tartalmában körülhatárolt részének elnevezését, a szecesszió- tszecessziót <ref>a szakkifejezés és tartalmának részletezésére a későbiekbenkésőbbiekben visszatérve: az irányzat nagyvonalúan az Osztrák-MagyarOsztrák–Magyar Monarchia területi és kulturális térségére jellemző</ref> használják. Amennyiben csak felszínesen is figyelmet fordítunk az Új Művészet (Art Noveau) és változatainak (szecesszió, stb.) jellegzetességeire, kitűnik, hogy '' "tulajdonképpen nem csupán egy művészeti törekvés, hanem egy új kulturális stádium; az ipari forradalom társadalmának intellektuális tükröződése fogalommal van dolgunk"'' <ref>Sembach></ref>.

A 19. századvég a technikai forradalom kiteljesedésének megjelenítésének időszaka, amely a gépi tömegtermelést, a kézművesség hanyatlását, a társadalom széleskörűen: szegények- és szűk körűen: gazdagok rétegeire bomlását, a gép (technika) nimbuszát és a humán kultúra háttérbe szorulását eredményezte. A kialakult társadalmi (gazdasági, politikai, kulturális) feszültségek feloldására számtalan mozgalom aktivizálódott.

A fogalomkör pontos tartalmi kodifikálása helyett annak művészeti stilisztikai jellemzőit domborítják ki. Az egyes területeken -– országokban -– feltűnt, kialakult formai esztétikai (esetenként szerkezeti, vagy funkcionális) jellegzetességeit írják le, értelmezik. Ezért az új művészet különböző területi-, etnikai-, stb. körülmények közt kialakult elnevezéseit helytelen lenne csupán azonos tartalmú, más nyelvű szóazonosságnak tekinteni. Ennek a szócikknek éppen az a feladata, hogy ezeknek a kifejezéseknek a tartalmi (esetleg formai, vagy más) különbözöségétkülönbözőségét is elemezze. A huszadik század második felétől fellendült ilyen irányú nemzetközi művészettörténeti kutatások, bíztatóbiztató eredményei bár még nem teljes, de iránymutató lehetőséget adhatnak e célhoz. A viszonylag kis számú, és főleg korábbi berögződésekre alapozó hazai szakirodalom mellett egyre szaporodó és egyre könnyebben elérhetővé váló friss szellemű nemzetközi szakirodalom is biztató lehet.

A megfogalmazás elemzése szűk- látókörű lenne, ha csupán a művészetről és a jobb életkörülményekről alkotott elgondolások együttesének látnánk. Egyébként is: nem tartott sokáig. Legkiemelkedőbb művelői – amennyiben sikerült túlélniük az első világháborút – az újabb irányzatok elindítóivá, művelőivé váltak. Az ''Art Nouveau-nak, mint tünékeny jelenségnek, több központja volt.''<ref name="Sembach">Sembach</ref> A steril, aprólékos művészetelemzéstől eltérően, topográfiailag vizsgálva látható, hogy az új kezdeményezések nem annyira a nagyvárosokban jelentkeztek, mint inkább az akkor jelentéktelenebbnek számító helyeken. Például [[Glasgow]]-ban, a franciaországi [[Nancy]]- ban, a németországi [[Darmstadt]]-ban vagy [[Weimar]]-ban, [[München]]-ben, a Párizs árnyékzónájában levő [[Brüsszel]]-ben, a spanyol/baszk [[Barcelona|Barcelonában]] és [[Helsinki]]-ben, vagy a kiegyezéskori Magyarország vidéki városaiban. Emellett tény, hogy sok minden történt a fővárosokban: Párizsban, Bécsben, s Berlin is kivette a részét, ám London jóformán alig, Madrid pedig egyáltalán nem.

Furcsa módon - több minden történt ChicagobanChicagóban, mint New Yorkban, ahol pedig kedvezőbbek voltak a feltételek. A vidék tehát nemcsak részt vállalt az új mozgalom felkarolásában, hanem neki jutott a döntő szerep. A vidéki városok -– voltaképpen helyzetüket kihasználva -– befogadóivá váltak ennek az egyébként olyan „emelkedett stílus”-nak. Pedig az Art Nouveau, mely a szociális reformok iránti érzékenysége ellenére, inkább a nagyvárosi, kifinomultabb ízlésvilágú és kellően vagyonos polgárokra számíthatott valójában.

A szigetországban az [[eszéticizmus]]-ból szinte észrevétlenül alakult ki az új irányzat (szecesszió). Nagy egyénisége a skót származású [[Charles Rennie Mackintosh]] (1868-19281868–1928), aki zömében Glasgowban tevékenykedett. Fő jellemzője az anyag és a különböző technológiák tisztelete és az a felfogása, hogy az építészet feladata a terek létesítése. Ez az ''Arts and Crafrts'' elveiből és abból származik amit a kézműves érez a természetes anyagok és azok megmunkálási folyamata iránt. Szinte vallásos áhitatot érez a kő iránt.

* ''Kiemelkedő alkotók'': [[Charles Rennie Mackintosh]], [[Margaret Macdonald Mackintosh]], [[Frances Macdonalds]] (..), [[Herbert Mc-NairMacNair]](..), [[Henry Hobson Richardson]], [[Arthur Heygate Mackmurdo]], [[Richard Norman Show]]

Bármennyire regionális jellegű is az új művészetet, a kontinensbeli fejlődéséhez Franciaország -– és benne [[Párizs]] -– igen jelentős szerepet vállalt. Az ország ipari/gazdasági élvonalbeli jellege, másrészt a már legalább évszázados, permanensen forrongó, minden újításra élénken reagáló művészeti légköre kényszerítette ki.

* '''Párizs''': Ez a város a francia szecesszió számára részben megjelenési fórumot (1900-as világkiállítás, létesítményeivel,és az eseménysorozattal), továbbá művészet-elméletiművészetelméleti előképet nyújtott (az impresszionisták találtak elsőként esztétikailag kielégítő formát a ''tűnékeny''„tünékeny”-nek és mindannak, ami nem zárható szilárd körvonalak közé). A nemzetek kiállítási pavilonjaiban rendre megjelentek a különféle ''nemzeti szecessziók'', és kezdettől fogva a figyelem középpontjában állt. Ez ösztönzően hatott, de egyúttal végzetes módon ki is szolgáltatta a közvéleménynek, közvélemény-függővé vált. Ez olyan határozott irányváltást adott, hogy hatása még a szecessziót követő stílusirányzatokban is meghatározó elemmé vált. A kiállítási hajsza, az egyszeri, de hatásos (esetenként harsány) megjelenítés, a látvány ''tűnékenysége''„tünékenysége” végleges nyomot hagyott a stíluson.

* '''Nancy''': Az 1871-es vesztett háború után, az elcsatolt területek miatt peremvárossá lett, ami olyan előnyhöz juttatta, hogy az elcsatolt területek emigránsai - főleg tehetősek és jó szakemberek - a városban telepedtek meg. A betelepült értelmiségiekkel a kultúráliskulturális élet is fellendült. Jó minőségű és keresett árucikkeket gyártottak (bútorok, üvegtárgyak, luxuscikkek) Az üvegművészet az időszak alatt az új művészet egyik kiemelkedő ága. A lotharingiailotaringiai üvegek finomságban elmaradtak ugyan a Tiffany-áruktól, de jobban igazodtak a polgári ízléshez. A bútoroknál főként a felületi díszítésre fektettek hangsúlyt és hagyományos elemeket korszerűekkel kevertek.

* ''Jelentős alkotások'': krókuszmotívumos váza (1900.E.G.), asztal (1900.E.G.), lótuszlámpa (1900.J.D.), üvegkancsó (1900.E.G.), kikerics-díszeskikericsdíszes váza (1899.E.G.), háromrészes paraván (J.G.), Café de Paris berendezése (1899.L.M.))

A Belga Királyság 1831-ban vált függetlenné, de az országon belüli megoldatlan nemzetiségi viszonyok bonyolították a társadalmi-, politikai életet. A tehetős brüsszeli körök frankofil felsővárosi és kereskedő-iparos vallon alsóvárosi etnikumot képeztek. A polgárság mellett a századfordulón ehhez élénk munkásmozgalom társult.

* ''Kiemelkedő alkotások'': Brüsszeli utcafront-terv (1900.k.P.H.), Üzletbejárat (1900.P.H.), Maison de Peuple (1897.V.H.), Tassel-palota (1893.V.H.), Grand Bazar (1903.V.H.), Wissinger-ház (1895.V.H.), Solvay-ház (1895.V.H.), von Eetvelde-ház (1897.V.H.), Dolgozószoba (1899.H.v.V), "Babszem-íróasztal" (1899. H.v.V.), Br. lakásbelső (1899.H.v.V.), Nyaklánc (1898.P.W.), Gyertyatartó (1900.F.H.), Gyertyatartó (1899.H.v.V)

A korszakra jellemző általános társadalmi fellendülés Münchent éppúgy magával ragadta, mint a többi várost, de hatása itt kétarcú volt: nemcsak az újra és az ismeretlenre -– vagyis többek közt az európai szecesszió müncheni változatára -– gyakorolt élénkítő hatást, hanem a hagyományosra, a polgári neoklasszicizmusra is. Ami másutt időben követte egymást, az Münchenben párhuzamosan zajlott. A város polgárai minden új iránt nyitottnak bizonyultak, de semmit sem vittek túlzásba; Régi és új keveredése időnként különös dolgokat eredményezett. A századforduló művészeti reformmozgalmai közül feltehetően a müncheni volt a legnépiesebb. A „vulgáris Jugendstil” megindító példái jól bizonyítják, milyen könnyedén összhangba hozható az új művészet a polgári igényekkel. A bajor főváros polgárai meghitt kapcsolatban éltek a múzsákkal, s ezért a provokatív műalkotásokat valószínűleg puszta tréfának tekintették.<ref>Sembach p.81</ref> A város polgárai minden új iránt nyitottnak bizonyultak, de semmit sem vittek túlzásba; a kedvelt régi dolgokat nem áldozták fel az új kedvéért. A műalkotások közérthetőek voltak, egyszerűek és tetszetősek. A fenséges és emelkedett iránti tisztelet hiánya ártalmatlan volt, s ma már a művészi demokratizmus megnyilvánulásaként is értékelhető lenne.<ref>Sb p.81.</ref> Ez a nyitott művészi konzervatívizmuskonzervativizmus a város múltjával magyarázható. München – mint politikai periféria -– mentes maradt a Vilmos -kor historizmusának vadhajtásaitól; a 19. század végi iparosodás nem rombolta szét az értékeket. A növekedés egyenletes volt, a város öntudata nem szenvedett csorbát. A polgárok megengedhették maguknak a kényelmes szemlélődést.<ref>Sb. p.82.</ref> Az iparosítás ellenére a városban összhangban maradt a gazdasági növekedés és az építészeti arculat. München elsősorban adminisztratív központ volt, de emellett a hagyományos iparágak is virágoztak. A kiegyensúlyozott fejlődés eredményeként a gazdaságban és a művészetben egyaránt a folytonosság uralkodott. Münchenben 1900 körül a művészeti fellendülésnek ezért természetesek voltak a gyökerei, nem mesterségesen hozták létre, mint [[Darmstadt]]ban, és a gazdasági fejlődés szolgálatára sem kényszerült, mint [[Weimar]]ban.

* ''Építészet, városkép:'' A Münchenre jellemző mérsékelt historizmus hagyományát akkortájt [[Gabriel von Seidl]] építész (1848-19131848–1913) tartotta elevenen. Munkásságát a historizmusnak olyan fajta tartózkodó alkalmazása jellemezte, amely valójában újat nem teremtett, mégis nyitottabbá tett az új iránt. [[Theodor Fischer]] (1862-19381862–1938) Alkotásait nem kreatív eredetiség, hanem értéktartó visszafogottság jellemezte. Noha az 1900 körüli Németországban a Jugendstilt létrehozó művésznemzedékhez tartozott, művei ennek kevés jelét viselik. [[Franz von Stuck]] (1863-19281863–1928) is hagyományos stílusban építette híres villáját 1897-981897–98-ban.Akkoriban természetes volt, hogy a művészek maguk tervezik házaikat. A művészek szinte kötelezőnek érezték, hogy műkedvelő építészként tevékenykedjenek. Így bizonyíthatták legnyilvánvalóbban, valamennyi művészeti ágban otthon vannak, s eleget tesznek a „Gesamtkunstwerk" (összművészet) hirdetett eszméinek., Néhány festő kizárólag erre ügyel¬ve, végül az „alkalmazott művészetnél" kötött ki. Ezek közé sorolható a müncheni [[Richard Riemerschmid]] is, (aki 1896-ban München mellett, Pasingban épített magának egyszerű falusi házat.). A Prinzregentenstraße két felét [[Theodor Fischer]] 1901-ben épített elegáns hídja kötötte össze (82. old.). Mindezt az 1899-ben emelt Békeangyal antikizáló emlékműve koronázta meg.<ref>KJS.p.84.</ref>

* ''Építészeti ornamentika:'' München kulturált előkelőségéhez képest a századforduló új törekvései kifejozettenkifejezetten barbárnak tetszettek. 1897-ben [[August Endell]] szinte csatakiáltással riasztotta meg Münchent: az általa tervezett [[Elvira fényképész-műterem]] merész, minden szabályt elvető konstrukció. Új formanyelv vívta ki a maga jogát. Drámai összecsapás színhelye volt az akkoriban elkészült diadalúldiadalút, a Prinzregentenstraße. Az utca alvégén az Elvira-műterem homlokzata megbotránkoztatta a polgárokat, a másik végén, az [[Isar]] túlpartján lévő dombon emelt Stuck-villa viszont megnyugtató ellentétként hatott.

* ''Berendezési térgyaktárgyak:''

* ''Grafika, tipográfia, sajtó:'' München neoklasszicista felszíne mögül előtűnt az új szellemiség, amely nemcsak az iparművészetben, de hamarosan az irodalomban, a kabaréban és a zenében is éreztette hatását. A folyóiratok közismertté tették az új szellemet, [[Dekorative Kunst]] (1899-től), amely elevenebb volt a Darmstadtban kiadott „Deutsche''Deutsche Kunst und Dekoration"''-nál. A jellegzetes müncheni hang legtisztábban a [[Jugend]]-ban és a ''[[Simplicissimus]]''-ban jelentkezett. Az előbbi folyóirat meglehetősen konzervatív volt, mégis ez adott nevet az irányzatnak (Jugendstil), az utóbbi főleg szatirikus rajzaival szórakoztatott. A „Simplicissimus"''Simplicissimus'' fordult a legélesebben szembe Észak-Németországgal. A „Simplicissimus" legeredetibb karikaturistája [[Bruno Paul]] volt. [[Thomas Theodor Heine]] gonosz tolla is talált kedvenc célpontokat: bulldogokbuldogok, patás ördögök, szerepelnek rajzain. [[Olaf Gulbransson]] stílusa közelebb áll Pauléhoz, rajzai finomabbak. A csípős hangnem az egész müncheni Jugendstilre jellemző. Az erőteljes vonalak, plasztikába kívánkoztak, s éppen ebben a műnemben születtek a legfontosabb művek.

* ''Kiemelkedő alkotások:''Stuck-villa, Prinzregenthen-híd, Simplicissimus-karikatúrák, Pankok székek, Riemenschmid-bútorok, Obrist-szökőkutak, Behrens-tapéta, Bunter Theater-terv, Elvira-studió, Kamaraszínház belső terei, Müncheni népiskola,

Amíg Münchenben a város polgári társadalma és közéleti aktivitása vezette be – és éltette – a Jugendstil új művészeti – de tartalmi mélységében komplex társadalmi – korszakot, Darmstadt esetében a kialakulás mozgatórugója a helyi felső társadalom szintjétől indult. A helyi – meglehetősen kiegyenlítetlen -– ipari fejlődéssel jellemzett gazdasági körülmények felélénkítését ''a helyi kézműipar'' fellendítésétől és propagálásától várták. ''Ernst Ludwig nagyherceg'' nemcsak művészetpártfogó volt saját városában, hanem önmaga is afféle művés-lélekművészlélek volt. Hogy országát felvirágoztassa és tekintélyessé tegye, jól jövedelmező megbízásokkal támogatta a kézműipart és kereskedelmet <ref name="Sembach"/></ref>. Fiatal művészeket választott segítőül és hogy hírül adja szándékát, egy nagy ünnepséget rendezett. 1901 –ben. Ernst Ludvig nagyherceg -– a „Német''Német művészet bemutatója”bemutatója'' címmel szervezett kiállítása tulajdonképpen egy településtömb, a „Mathildenhöhe”''Mathildenhöhe'' beépítése és az ünnepség tulajdonképpen annak szabadtéri bemutatója volt. Ez egy teljesen új szellemben és stílusban fogant és felépített művészkolónia, a város központjától nem túlságosan távol. A kolónia központjába a hatalmas műterem-épület került, lazán körülölelve a művészlakásokkal. Az új szellem kialakulásában feltételezhetően szerepet játszhattak a nagyherceg személyes körülményei. Mivel a kemény-kezűkeménykezű császár kirekesztette az ország kormányzásából, a nagyherceg saját országára fordította minden figyelmét. Valószínűleg angliai példák nyomán döntött az 1901-es művészeti kiáltványáról, amely ''a saját otthon ideájának szellemében fogant'' .Bár az előzőkben jelzett kiállítás homlokterébe ugyan a művészeti cél került, s a kor rövidlátó kritikusai sem vették észre a program politikai üzenetét.<ref>Georg Fuchs, a kiállítás hivatalos szervezője megpróbált rávilágítani a Darmstadt és az irányadó nagyvárosok, München és Berlin, illetve a nagyherceg és Vilmos császár közötti különbségre: „A Művészeti kolónia megalapítója nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor a főváros mindent behálózó ízlésével szembeszállva, Darmstadtot függetlenné tette ….. az önkény gyakran baljós befolyása alól…. amellyel a fennköltet a sárba rántja …az alacsonyrendűt felmagasztalja…</ref>. Napjaink kritikusai szerint Darmstadtban , 1901-ben provinciális környezetben született meg a nem provinciálisépítészetprovinciális építészet <ref name="Sembach"/>.

* ''Kiemelkedő alkotások:'' Olbrich: dekoratív művészek háza (1908), bejárati pavilon, lelkész-házlelkészház (1903-4), esküvői torony (1905-8) (Mathildenhöhe, 1903), Ernst Ludwig-ház, sajátház 1903, Christiansen-ház (1901), Habich-ház (1901), Glückert-házak (1901)., Opel-művek Művek munkásházai (1907-8), Düsseldorf: Tietz-áruház (1907-8), Bázel: főpályaudvar (19013), Bécs: Secession, stb., Peter Behrens: Saját-ház (1901), laberendezésilakberendezési és háztart.háztartási eszközök (1903), , Hamburgkiáll.Hamburg, kiállítási csarnok (1902), asztali lámpa (1902), később, máshol: Turbinacsarnok, asztali lámpák, berend. tárgyak, étkészletek, stb. Friedrich Pützer: Darmstadt: főpályaudvar (1910)

=== Az Osztrák-MagyarOsztrák–Magyar Monarchia (szóhasználat: secession) ===

* '''Brünn, Prága''', Cseh-, SzovákiaSzlovákia : Sece, Secis

* '''Szerb-horvát-szlovénSzerb–horvát–szlovén régió'''

* ''Wend Fischer:'' Bau-Raum-Gerät (Der Kunst des 20. Jahrhunderts) -– R. Piper & Co. Verlag, München 1957.

* ''Henry de Morant'': Az iparművészet története a kezdetektől napjainkig -– Corvina K.1976. ISBN 963 13 1404 9

* ''Szerk: Németh Lajos:'' Magyar Művészet 1890-19191890–1919. -– Akadémiai K. 1981. -– AK. 1754 k 8184.

* ''Szerkb.:'' Művészettörténeti ABC -– Akadémiai K. Bp. 1961. -– (?)

* ''Moravánszky Ákos:'' Versengő Látmások -– Vincze Kiadó 1980 -– ISBN 963 919 214

* ''Moravánszky Ákos:'' Építészet az Osztrák-MagyarOsztrák–Magyar Monarchiában -– Corvina K. 1980. -– ISBN 963 1320 960

* ''Szerk.:'' A GOLDEN AGE -– Hungarian art and society in 1896-19141896–1914 (1990 C. the fine Arts New York -– Miami -– ISBN 0 946 372 15

* * Később magyarul, teljes tartalomhűséggel: A Magyar századforduló 1896-19141896–1914 címen -– Corvina K. Bp. 1997 -– ISBN 963-13-4442-8)

* ''[[Kiss Tamás]]:'' VESZPRÉM: Megyeház-Színház-Múzeum -– TKM s.1990. (rövid korrajz és ism.) -– ISBN 963-555-680-2

* ''[[Kiss Tamás]]: VESZPRÉM AND THE ART NEAUVEAU (Application for membership to invitation of the Council of Europe 1990. Sept.oct. Jelentkezési dokumentáció) -– KT_Archiv_VeML

* ''Gerle- – Kovács- – Makovecz:'' A századforduló magyar építészete -– Szépirod. K.-– ISBN 963 15 4278 5

* ''Alastair Duncan:'' Szecesszió -– Bp., Glória Kiadó, 2006 -– ISBN 963 9283 62 2

* ''Lepsényi Miklós:'' A magyar stílusú templom (Rárosmulyad) -– Élet, 1910

* ''Gerle J.- – Lugosi L L.'': A szecesszió Budapesten -– M. Könyvklub, Bp. 1999. -– ISBN 963548 960 9

* [http://lartnouveau.com/ lartnouveau.com (francais-english -deutsch)]