„George Byron” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
wikisebben
5. sor:
<!--Élete-->
|születési dátum=[[1788]]. [[január 22.]]
|születési hely=[[London]], [[Anglia]]
|halál dátuma=[[1824]]. [[április 19.]] {{életkor-holt|1788|01|22|1824|04|19}}
|halál helye=[[Missolonghi]], [[Görögország]]
30. sor:
 
'''George Gordon Noel Byron, Lord of Newstead''' ([[London]], [[1788]]. [[január 22.]] – [[Missolonghi]], [[Görögország]], [[1824]]. [[április 19.]]). [[Percy Bysshe Shelley]] és [[John Keats]] mellett ő volt az [[angol irodalom|angol]] [[romantika|romantikus]] [[költő|költészet]] egyik legismertebb képviselője.
 
== Élete ==
=== Gyermek- és fiatalkora ===
Angol arisztokrata családból származott, apja nagy múltú, nagy tekintélyű főúri család sarja volt, azonban kártyás, részeges, szenvedélyes párbajozó. Anyja [[skótok|skót]] [[kálvinizmus|kálvinista]] család lánya volt, aki miatt apja anglikán családja Byront és anyjátis elutasította. Szülei viszonya, természetük összeférhetetlensége miatt nagyon korán megromlott, így apja elhagyta őket és [[Franciaország]]ba ment. Később, amikor egy szabálytalannak minősülő, halálos kimenetelű párbaj miatt gyilkossággal vádolták, agyonlőtte magát. Mivel az anyját annak családjasaját és a férje családja is kitagadta, nagy szegénységben nevelte fel az akkoriban George Noel Gordon nevet viselő fiát. Byron szegény gyerekként nőtt fel, ráadásul anyja nyomoréknak tartotta és mondta, mert születésekor az egyik lábfeje torz volt, és emiatt később sántított. [[1798]]. [[május 21.|május 21-én]] Byron nagybátyja meghalt, de mivel utódai nem voltak a gyermek Byron örökölte a vagyont és a címet, így ő lett [[Newstead]] ura, a VI. Byron báró.
[[Fájl:George Gordon Byron2.jpg|bélyegkép|balrabal|Thomas Phillips festménye (1813)]]
[[Fájl:Byronmother.jpg|bélyegkép|upright=1.2|Catherine Gordon, Byron anyja]]
[[Fájl:Claire Clairmont, by Amelia Curran.jpg|thumb|upright=1.2|[[Claire Clairmont]] írónő (1798–1879), Byron egyik szeretője, gyermekének anyja.]]
Tanulmányait az ''Aberdeen Grammar School''-ban kezdte, majd [[1801]]-ben a ''Harrow School''-ba került, ahol egészen 1805-ig maradt. Itt tagja volt az iskola [[krikett]] csapatának. Ezek után a [[Cambridge-i Egyetem]]en a Trinity College tagjaként tanult, ahol kitűnő minősítéssel végzett. Első verseskötetei, a „Múlandó versek” címmel (1806), „A tétlenség órái” (1807) ezekben az években, diákkorában jelentek meg. Hamar elnyerte fiatal olvasók tetszését valamint rengeteg barátot és szeretőt szerzett magának. Miután visszatért CambridgebeCambridge-be, megismerkedett John Cam HobhousealHobhouse-zal, a [[whiggizmus]] liberális képviselőjével. Az 1808-as év első felétől érzelmi és érzéki élete kalandossá vált, melynekaminek következményeként megbetegedett.<ref>[http://englishhistory.net/byron/life.html The Life of George Noel Byron]</ref>
 
Gyönyörűségét lelte abban, ha botrányt okozhatott, féktelen, vad természetű volt, a komoly folyóiratok minden politikai oldalról szidalmazták, Brougham, az Edinburgh Review kritikusa hevesen támadta. A kritikára kritikával válaszolt, [[Alexander Pope|Pope]] stílusában megirta az „Angol dalnokok és skót kritikusok" című művét, melybenamelyben az ismertebb írókat, költőket, esszéistákat parodizálta, nevetségessé téve a kor irodalmát.
 
Megszámlálhatatlan szerelmi viszonya volt életében, az előkelőségek mellett, az alacsonyabb társadalmi rétegekből is voltak szeretői,. melyEzen kapcsolatokból több törvénytelen gyermeke is származott. DeMég a szabados erkölcsű emberek is megsokallták azt, amikor féltestvérét Augustát ejtette teherbe. Az évek múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy biszexuálisbiszexualitása.
 
=== Első utazása ===
[[1809]]-ben barátjával, lord Broughtonnal európai körutazásra indult, bejárta [[Spanyolország]]ot, [[Portugália|Portugáliát]], [[Görögország]]ot és [[Törökország]]ot. LevelezéseibőlLevelezéséből kiderültkiderül, hogy az utazásokkalutazásai egyik célja homoszexuális kapcsolatkapcsolatok létesítése volt.<ref>Crompton, Louis: Byron And Greek Love (1985), pp. 123-128. o.</ref> Az utazások alatt írta meg a két énekből álló ''Childe Harold'' című művét, melyamely 1812-es publikálása után világsikert hozott el számára.
 
Görögországban számos szerelmi kalandja volt nemcsak nőkkel, hanem fiúkkal is. Az anekdota szerint egy ízben török katonák vittek kivégzésre egy lányt, akinek bűne az volt, hogy kereszténnyel hált. Egy zsákbaZsákba varrva a tengerbe akarták fojtani, de Byron lefizette a törököket, és amikor felnyitotta a zsákot, döbbenten ismerte fel benne azt a lányt, akivel nemrégiben feküdt le.
 
=== Visszatérés Angliába ===
 
1811. július 11-én tért vissza Angliába. Két híres beszédet mondott a parlamentben, a [[Luddizmus|luddita géprombolók]] és az ír nép védelmében, ugyanakkor publikálta a ''Childe Harold''ot. 1815-ben feleségül vette a kitűnő matematikust, [[Anne Isabella Milbanks]]et. Azonban miután a felesége, féltestvérével (apjának törvénytelen leányával) hűtlenségen kapta, beadta a válókeresetet, majd [[vérfertőzés]] vádjával feljelentette. Lányukat, [[Ada Lovelace]]-t a számítógép-programozás úttörőjeként tartják számon.
 
=== Második, végső utazás ===
[[Fájl:Lord Byron at Missolonghi.jpg|thumb|upright=1.2|Lord Byron fogadása Misszolungiban. A város a görög szabadságharcban a görögök nevezetes főhadiszállása volt]]
[[Fájl:Lord Byron on his Death-bed c. 1826.jpg|bélyegkép|upright=1.2|Lord Byron a halálos ágyán. [[Joseph-Denis Odevaere]] olajfestménye 1826-ból ]]
 
Miután Byron másodjára, ugyanakkoregyben utoljára elhagyta Angliát, és folytatta művét: Harold ugyanúgy Svájcba ment, mint költője. Először Svájcba ment, aA [[Genfi-tó]] partján lévő Villa DiodatibaDiodatiban, ahol [[Mary Shelley|Mary]] és [[Percy Bysshe Shelley]]vel lakott, akik szintúgy elhagyták Angliát. Itt, írták egymás és önmaguk szórakoztatására a gótikus regényeket, melyek közül csak Mary Shelley műve, a Frankenstein avagy a modern Prométheusz készült el. Ezt követően [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] ment, és ittott fejezte be a Haroldot. UgyanittUgyanott ismerkedett meg Teresa Guiccioli grófnővel, utolsó nagy szerelmével. 1821-ben [[Pisa|Pisában]] telepedett le, ahol „Leigh Hunttal The Liberal” címmel egy folyóiratot adott ki. Részt vett az olasz forradalmárok szervezkedésében.
==== Részvétele és halála a görög szabadságharcban ====
A Harold mű befejező, negyedik énekbenénekében Harold felismeri, akkor értelmes a lét, ha van cél, amelyért mások érdekében tettekkel is harcol az ember. A befejezés az életben következett be, amikor 1823-ban Byron Harold elképzelt útját követve, elindult a szabadságért harcolni. A magyar [[Jósika Miklós]] is Byron mellé készült Meszolonghiba önkéntesnek.<ref>[http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/gorogok/mikent_a_madarak_1/pages/magyar/003_gorog_magyar_irod.htm A görög-magyar irodalmi kapcsolatokról], sulinet.hu</ref> 1824 elején Nyugat-Görögországban szállt partra a saját pénzén felfegyverzett csapattal. Részt vett a [[Görögország|görög]] szabadságharcban a görögök oldalán a [[törökök]] ellen. Pénzéből felszerelt egy hajót és Albániába utazott. Itt amikor hajótörést szenvedett, találkozott szkipetár banditákkal, az ún. [[szulióták]]kal, akikkel ismeretséget kötött. MikorAmikor kikötött az országban, több száz haramiát fogadott a zsoldjába, de ezért majdnem az életével fizetett. A szulióták nem nagyon kívántak harcolni a törökkel, sinkább azon mesterkedtek, hogy kifosszákőt Byrontkifosszák. Végül a költő az itt szerzett betegségben, [[Malária|mocsárláz]]ban halt meg, 1824. április 19-én. Pontosan két évvel ezelőttazelőtt, ugyanebben a betegségben hunyt el a költő lánya, Allegra is, aki [[Claire Clairmont]]-nal való viszonyából származottszületett. Végakarata ellenére testét bebalzsamozták, Angliába szállították, és a hucknalli ([[Nottingham]]) Mária Magdolna-templomban temették el. Belső szerveit egy kőurnában a [[meszolongion]]i Szent Szpiridion-templomban helyezték elörök nyugalomra.
 
== Munkássága ==
Byron már 1809-ben keletkezett verseiben szembeszállt [[William Wordsworth|Wordsworth]] és [[Samuel Taylor Coleridge|Coleridge]] romantikájával, s a felvilágosodás klasszicizmusát vallotta eszményképének. A „byronizmus”, a byroni hős individualizmusa, bágyadt közönye, nemes gesztusai és embergyűlölete nemzedékeken keresztül a romantika legfőbb ismérve és vonzereje volt.
 
Első alkotói korszakát 1813-15-ben keletkezett keleti tárgyú költemények alkotják. Ilyen költemények voltak ''A gyaur'' (1813), ''Az abüdoszi menyasszony'' (1813), ''A kalóz'' (1814), ''Lara'' (1814). Ezután egy sor drámát és drámai költeményt írt: ''Manfred'' (1817), ''A chilloni fogoly'' (1816), ''Marino Faliero'' (1821) és a ''Kain'' (1821); ezek a művek az emberi szabadság, az egyéniség lázadásának dicsőítései voltak. De írt politikai szatirákat is, mint ''Az Ítélet látomása'' (1822), ''A bronzkor'' (1823), majd megírta a nagy szatirikus verses regényét, a 16 énekből álló, befejezetlenül maradt ''Don Juan''t (1819-24).
 
== Fő művei ==
107. sor:
* ''Naplók, levelek'', Budapest: Európa, 1978
* ''Byron, Shelley és Keats versei'', Budapest: Európa, 2002
* Lord Byron, ''Childe Harold zarándokútja'' / Childe Harold's pilgrimages, kétnyelvű kiadás - Bilingual publication, Budapest, 2009,: Hungarovox Kiadó, 2009
 
== Jegyzetek ==
113. sor:
 
== Irodalom ==
* [[Tótfalusi István]]: Byron világa, Európa, Bp.Budapest, 1980
 
== További információk ==