Főmenü megnyitása

Módosítások

a
1932 után Japán befektetései jelentősen megnövekedtek a régióban, [[1937]]-ig között 1,5 milliárdról 3 milliárd jenre, [[1945]]-re pedig a hatmilliárd jent is elérte. Ez több volt, mint amit Japán [[Tajvan (sziget)|Tajvan]]on, [[Korea (történelmi)|Koreában]] és Kína többi részén együttvéve befektetett. Ebben az időszakban az ipari termelés megháromszorozódott, a legnagyobb fejlődést a termelési javak előállításában elérve. A nagyszabású bányafejlesztéseknek köszönhetően jelentősen nőtt az érckitermelés, így nagy növekedés következett be a [[szén]] terén, míg a kitermelt vasércmennyiség a duplájára nőtt. Ezzel együtt nőtt a vastermelő üzemek kapacitása is, így egy fejlett acélipar jött létre az országban.<ref name="Imperialism" /><ref name="Totman582">{{Opcit|n=Conrad Totman|o=582}}</ref> Kína összes bányaipari termékeinek 80%-át, a nehézipari termékek 60%-át állították elő az országban. Az ehhez társuló korszerű nehézipar – amely gépipart és vegyipart is jelentett – teljes mértékben ellátta a Kvantung-hadsereget fegyverzettel.<ref>{{Opcit|n=Jordán Gyula|o=114}}</ref> A [[fusun]]i szénbánya, amely az egész világon a legnagyobb volt számos közeli kémiai és szintetikus olajat előállító üzemet látott el alapanyaggal.<ref name="Globsec">{{cite web |url=http://www.globalsecurity.org/military/world/manchukuo/ |title=Manchukuo Military Guide |publisher=Global Security |accessdate=2013-12-17}}</ref>
 
Fejlődés állt be a mezőgazdaságban is, ahol {{szám|12576000}} hektárról {{szám|15251000}} hektárra nőtt meg megművelt földterület 1930 és 1940 között, évi 2%-os növekedést mutatva. Kétszer akkora volt a fejenkénti megművelt terület, mint Kína bármely más részén.<ref>Alexander Eckstein, Kang Chao, John Chang: i. m. 247. o.</ref> Ezzel együtt azonban jelentősen deficitessé vált a kereskedelem, és nagyban függött a Japán tőkebehozataltól. Mivel a legértékesebb földek már művelés alatt álltak, a mezőgazdaság fejlődése lelassult, a japánok pedig inkább az ipart, a vasútvonalak építését és a kereskedelem fejlesztését részesítették nagy támogatásban.<ref>Alexander Eckstein, Kang Chao, John Chang: i. m. 249. o.</ref> Míg a GDP 44,7 %-át tette ki a mezőgazdaság 1924-ben, addig 29,4 %-át 1941-ben.<ref>Alexander Eckstein, Kang Chao, John Chang: i. m. 255. o.</ref>
 
A bankrendszert jelentősen megreformálták és első alkalommal egységesítették a régióban használt fizetőeszközt. 1932. június 14-én létrejött a [[Mandzsu Központi Bank]], amely július 1-jétől hozzálátott a [[mandzsukuói jüan]] kibocsátásához. Mint máshol is, itt is a japánok voltak vezető pozícióban.<ref name="IMFTEsec2" /> Az újonnan bevezetett pénz a [[japán jen]]nel egyenlő értékű volt, elősegítve ezzel az ország integrációját a jen-blokkba. A Kvantung-hadsereg megvetette a [[zaibacu]]kat, a század elején létrejött mamutvállalatokat, így őket nem is vonta be az ország iparosításába, amely a kormány és a kiválasztott vállalkozók egyetértésén alapult. Előbbi részéről a hadsereg, a [[Csoszon Bank]] és a [[Dél-mandzsúriai Vasúttársaság]] vett részt. A vállalkozók között megtalálható volt például a [[Nissan]].<ref name="Imperialism">{{cite web |url=http://www.japanfocus.org/-Prasenjit-Duara/1715 |title=The New Imperialism and the Post-Colonial Developmental State: Manchukuo in comparative perspective |author=Prasenjit Duara |accessdate=2010-07-25}}</ref><ref name="Totman582" /> A fejlesztést támogatta az 1936 decemberében létrehozott [[Mandzsukuói Ipari Bank]], amelynek kezdőtőkéje 60 millió jen volt, és a második világháború végén 600 milliárd dollárral rendelkezett.<ref name="IMFTEsec2" />
148 742

szerkesztés