„Második zsidótörvény” változatai közötti eltérés

a
a (→‎Az 1939. évi IV. törvénycikk: egyértelműsítés - Teleki Pál)
A törvényt hosszú vita után, 1939. május 5-én fogadta el az országgyűlés. Ekkor már (1939. február 15. óta) [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] volt a miniszterelnök, aki a törvény felsőházi vitájában kiállt a javaslat elfogadása mellett és szintén a zsidók „idegenségét” hangoztatta. Kijelentette, „hogy igen, ez a törvényjavaslat sok tekintetben jogfosztás az egyedekre nézve. Ez világos. De jogfosztás az egyedekkel szemben a nemzet magasabb érdekéből. (…) ez a törvényjavaslat a nemzettest idegen elemekkel való túlzott áthatása ellen jogos önvédelemből korlátoz jogokat.”<ref>{{cite web |url= http://regi.sofar.hu/hu/node/13285|title= Teleki miniszterelnök beszéde a Felsőházban a 2. zsidótörvény beterjesztésekor |author= |publisher= |date1939-04-15=|accessdate=2014-01-19 |language = }}</ref>
 
Ez a törvény már faji alapon állt és olyan magyar állampolgárokat is zsidónak minősített, akiknek két nagyszülője izraelita vallású volt, bár a vallásukat már rég nem gyakorolták, sőt régóta más felekezethez tartoztak. A paragrafusok nagy többsége a korlátozó rendelkezéseket tartalmazta, ezek szinte az élet minden területére kiterjedtek. A különböző foglalkozási ágakban a zsidók arányát 20 %-ról 12, vagy 6, vagy 0 %-ra szorították le. Teleki azzal, hogy elfogadtatta a törvényt, a szélsőjobboldal egyes követeléseinek is eleget tett. Közben, a törvény vitája idején (február 24-én) betiltatta a [[Szálasi Ferenc|Szálasi]] által vezetett [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|Hungarista Mozgalmat]], mert szélsőségesek február 3-án kézigránátot dobtak a [[Dohány utcai zsinagóga|Dohány utcai zsinagógából]] távozó zsidókra. (Március közepén új néven a párt működését ismét engedélyezték).<ref>Randolph L. Braham: [http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham150.pdf id. mű, 41. oldal (A Teleki-korszak)]</ref>
 
=== A törvény néhány kiemelt paragrafusa ===
168 345

szerkesztés