„II. Claudius Gothicus római császár” változatai közötti eltérés

II. Claudius idején a [[Római Birodalom]] megosztott volt, [[Gallia]], [[Britannia (provincia)|Britannia]], [[Germania (provincia)|Germania]] provinciák kiszakadtak a birodalomból, míg [[Pannonia (provincia)|Pannonia]] és [[Illyricum]] provinciát a [[Gótok|gót]] invázió veszélyeztette. Hatalom átvétele után rögtön a [[Gótok|gót]] inváziót kellett kivédenie. [[A naissusi csata]] során megsemmisítette a [[Gótok|gót]] seregeket, mely győzelem a római hadsereg történetének egyik legnagyobb sikere volt. [[A naissusi csata]] során a római lovassággal – amit a leendő császár, Aurelianus vezetett – és gyalogsággal legyőzte a [[Gótok|gót]] lovasokat és a harci szekereiket, melyeket [[szekértábor]]szerűen használtak a [[gótok]] a csatáikban. Több ezer foglyot ejtettek a rómaiak és a gót betörést megállították. A győzelem után kapta II. Claudius a Gothicus nevet, mely a gótok feletti [[Naissus]] melletti győzelemre utalt. A [[gótok]] visszatértek a [[Duna]] vonala mögé. A gót veszedelem megállítása után a [[Germánok|germán]] törzsek aktivizálódtak, az [[alemannok]] átkeltek az [[Alpok]]on és megtámadták a birodalmat. II. Claudius seregei élén [[268]]-ban, a naissusi csata győzelme után a [[benacus-tavi csata]] során megsemmisítette az [[alemannok]]at is. A győzelem után megkezdte a [[Római Birodalom]] egységének helyreállítását, támadást intézett a [[Gall birodalom]] ellen, mely közel 15 évvel azelőtt kiszakadt a birodalomból. A számos győzelem során sikerült elfoglalnia és újra a birodalomhoz csatolnia Hispaniát és [[Gallia]] déli részét. A végső csapást [[Lucius Domitius Aurelianus római császár|Aurelianus]] mérte a Gall birodalomra. [[269]]-ben elhatározta, hogy megtámadja a [[vandálok]]at, akik betörtek [[Pannonia (provincia)|Pannoniába]]. [[270]]-ben diadalt is aratott felettük, de a győzelem után néhány nappal [[pestis]]ben meghalt [[Szávaszentdemeter|Sirmiumban]]. Halála előtt [[Lucius Domitius Aurelianus római császár|Aurelianus]]t nevezte meg örökösének, aki a lovasság főparancsnoka volt, saját bátyjával, [[Marcus Antonius Claudius Quintillus római császár|Quintillus]]szal szemben, akit azonban II. Claudius halála után a római szenátus mégis császárrá választott.