„Derkovits Gyula” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
[[Fájl:Derkovits Gyula Woman head 1919.jpg|bélyegkép|jobb|200px|Női fej, 1919, tus papíron. Magángyűjtemény]]
[[Fájl:Derkovits Gyula Mother and child 1917.jpg|bélyegkép|bal|200px|Anya gyermekével, 1917]]
1916-ban visszatér Magyarországra és felköltözött Budapestre. Hadirokkantként, némi segélyből és asztalosmunkából tartotta fenn magát. Baloldali elkötelezettségű ember volt, már 1918-ban belépett a kommunista pártba, folyamatosan kapcsolatot tartott fenn a bécsi emigránsokkal. Kezdetben bátyjánál lakott. Megélhetését az állam 1919-ig évi 120 koronával támogatta. 1917 januárjától a kor legmodernebb szemléletű magániskolájábanmagántanodájában, a Haris közi Képzőművészeti szabadiskoljábanszabadiskolában tanul, ahol olyan tanárok keze alatt folyt a munka, mint [[Kernstok Károly]], [[Rippl-Rónai József]], [[Vedres Márk]], [[Vágó József (építész)|Vágó József ]], [[Bölöni György]], [[Elek Artúr]], [[Márkus László]]. Abban az évben a Lónyai utcai Iparrajziskolában esti aktrajzolásra járt, majd Podolini-Volkmann Atrúr Lehel téri és Teplánszky Sándor Akácfa utcai szabadiskolájába képezte magát. Ugyancsak '17-ben a MA szerkesztőségében kiállították rajzait. Időről-Időreidőre kiújuló tudőbajatüdőbaja hátráltatja a munkában. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, az iskola egyik modelljével, Dombai Viktóriával.
 
A [[Tanácsköztársaság]] kitörésével átalakították az oktatási rendszert és lehetőséget kapott, hogy Kernstok Károly által vezetett Nyergesújfalusi művésztelepen tanulhasson. Ez az alig másfél hónap művészi fejlődésére, világnézetére óriási hatással volt. A Tanácsköztársaság augusztus elején bekövetkezett bukása után leendő feleségével az éj leple alatt vonatra szállt és visszautazott Budapestre.